5. fejezet

Moonshiny

5. Fejezet – Édes négyes

(Bella szemszöge)


Bűntudatom támadt, hogy úgy beszéltem Edwarddal, de kihozott a béketűrésemből. Főleg azzal, hogy ismer engem, hisz nem tud rólam semmit. Így elhatároztam, hogy majd holnap megkeresem, és bocsánatot kérek tőle, de ennyi.

Miután kimentem a teremből, egyből Becca keresésére indultam, hogy végre hazamehessünk, hogy kikérdezhessem. Végig haladtam a folyosókon, ahol csak nyüzsögtek a teremből kijövő diákok. Láttam Jessicát kijönni, akinek Beccával volt órája. Odamentem hozza, mielőtt még eltűnik a szemem elől. A szekrényénél tudtam csak utolérni, mert mindig neki ütköztem valakinek.

- Szia – köszöntem rá hangosan. – Nem láttad Beccát.

- Nem – mondta. – De, biztos mindjárt itt lett. Addig várd meg a kocsinál! – tanácsolta.

Megfogadtam a tanácsát és kisétáltam a suliból. A kocsi felé indultam el, már épp ki akartam nyitni az ajtót, mikor megláttam Edwardot a Volvójában ülni. Olyan szomorú képet vágott, hogy megesett rajta a szívem. Nem tudom mi ütött belém, de mire észbe kapta, ott álltam az ajtaja előtt. Végül úgy döntöttem, hogy bekopogok rajta. Nem volt szívem nézni ezt a bánatos arcot – ami még így is gyönyörű volt, de erre nem szabad gondolnom.

- Kiszállnál – mondtam, miközben piros lettem, mint egy paradicsom. Ő kiszállt és elém állt. Kíváncsi tekintettel fürkészte az arcom, hogy mit is akarhatok tőle. Nem tudtam, hogy is kezdjek bele, de lelkiismeretemre hallgatva, meg kellett tennem. – Ne haragudj, hogy az előbb olyan bunkó voltam. Nem akartam.

- Semmi gond, nem vagy hibás semmiben – mondta és még egy mosolyt is erőltetett az arcára, de látszott, hogy nem szívből jön és, hogy tele van fájdalommal. Ettől még nagyobb bűntudatom lett.

- De az vagyok, nem tudom mi volt közted és Becca között – hajtottam le a fejem. – nem lett volna semmi jogom úgy beszélni veled.

- Mint már mondtam semmi gond – őszintének látszott és én hittem neki. – Csak Beccát védted – a név kiejtésével megint a messzibe tekintett, mintha két külön álló embert ismerne ő és én.

- Szereted még? – csúszott ki a számon ez a kérdés, de már nagyon érdekelt a válasz.

- Hogy szeretem-e, igen, de ő már Jake-et szereti – szomorodott el megint az arca. – És én azt akarom, hogy boldog legyen – látszott rajta, hogy mindent odaadna, hogy Becca ha csak percre is úgy szeresse, mint Jake-et, de ez már lehetetlen.

- Ha úgy szereted, miért hagytad el? – túl kíváncsi voltam, de meg kellett tudnom az igazat.

- Ez bonyolult – mondta. – De ezt inkább Beccá-val beszéld meg!

- Meg is lesz – mosolyodott el a kijelenésemre. – Min mosolyogsz?

- Semmin.

Ekkor ért a kocsihoz Becca. Nem látszott rajta semmilyen érzelem és ez jobban megrémített, mintha üvöltözne velem. Rám nézett aztán Edwardra. Követtem tekintetét a fiúra, aki csak nővérem reakciójára várt. De a várva várt mozdulat vagy szó elmaradt. Helyette csak a többi Cullen jelent meg mellettünk, egyikünk se szólalt meg – vagy csak nem mertek. Megkövülten néztek, hol Beccára, hol Edwardra, hol rám, ami elég kínos volt. A már halotti csendet, csak Alice suttogása zavarta meg, de nem értettem mit is mond a mellette álló szőke fiúnak.

- Ideje mennünk - szólalt meg legvégül Becca és elindult a kocsink felé. Nem mertem ellent mondani neki, így készséggel követtem. Még egy utolsó pillantás vettem az ottmaradtakra, aki ugyanolyan kábán néztek, mint az előbb. Beültem a kocsiba.

Becca vezetett. Láttam rajta, hogy minél előbb meg akar szabadulni a helytől és, hogy haza akar érni, hogy ott jól kibeszéljünk az ügyet. Tudtam, hogy most nem kapok kegyelmet. Hazaértünk és Becca csakúgy becsapta a kocsi ajtaját, hogy azt hittem kitörik az ablak. Gyorsan kiszálltam és követtem be a házba. Bevágtatott a nappaliba és felült az egyik fotelre. Rámutatott a kanapéra, hogy most üljek le. Le is ültem, nem akartam vele ellenkezni, tudtam, hogy így is nagy a baj.

- Szóval beszélgettél vele? – mondta nyugodtan, ami megrémített.

- Igen, de…

- Többé nem beszélhetsz vele – szakított félbe.

- De hisz ez lehetetlen – ellenkeztem.

- Miért volna az?

- Mert vele csak biológián és mellette ülök – válaszoltam. Láttam nővéremen, hogy majd megeszi azt ideg, mégse kiabál velem.

Épp szólni akart, mikor kopogást hallottunk az ajtón. Felállt és kinyitotta az ajtót, nem köszönt az érkezőnek, csak bejött hozzám, a szobába. Nagy meglepetésemre az illető is bejött, aki nem volt más, mint Edward. Leült a másik fotelbe Beccával szembe. Tudtam, hogy kezdek felesleges lenni a szobában, de nem tudtam, hogy szabadulhatnék ki. Ekkor megint kopogtattak az ajtón, de most én mentem kinyitni. Mikor megláttam ki állt az ajtóban azt hittem, menten elájulok.

Jake bámult rám. Köszönt nekem és egyből a nappaliba sietett, én követtem. Láttam Jacob arcán, hogy mennyire gyűlölni, azt a személy, aki le se veszi szemét Beccáról. Nem mertem meg szólani, de elmenni se. Inkább leültem és csendben vártam ki, hogy mi is fog történi. Magamban még elhatároztam, hogyha a két srác verekedni, kezdeni a nappali kellős közepén, akkor közéjünk állnék. De erről a gondolattól hamar kiábrándultam, mert elnézve Jake-t és Edwardot nem lenne sok esélyem ellenünk.

- Mit akar ez itt? – csattant fel Jacob.

- Talán ő – állt fel Edward, és belefúrta szemeit az előtte álló fiúéban. Mintha Becca tudta volna mi is, készülődik, elpattant a helyéről a két fiú közé állt.

- Na jó fiúk – tette szét kezeit Becca. – Most jobb, ha mind a ketten leülök – mutatott a kanapé felé. A fiúk készséggel követték a pöttöm másomat, aki elveszetett a köztünk. – Tehát mi járatban? – kérdezte.

- Hozzád jöttem – mondta Jake. – De ő – kihangsúlyozta – mi keres itt?

- Csak jöttem megbeszélni valamit.

- Mit? – gúnyolódott Jake.

- Nincs hozzá közöd – egyszerre pattantak fel mind a ketten, Becca még időben közéjünk állt, hogy nehogy egymásnak esetnek, de Jake keze gyorsabb Beccánál és Edward helyett a lány találta el. Becca elesett és egészen a falig csúszott, ott neki ütközött a könyvespolcnak, ahol egy jó vastag lexikon landolt a fején.

Azonnal mellé ugrottam és szólongatni kezdtem, de nem adott jelt arról, hogy hallana. Meg se mozdult. Egyre jobban eluralkodott rajtam a félelem. Nem tudtam, mit is kéne, tegyek. Ekkor egy fehér kar félre lökött és ő hajolt le testvérem mellé. Felkapta karjaiba és a kanapéhoz sétált vele. Elkezdett vizsgálgatni, mintha orvos lenne. Időközben Jacob is feleszmélt eddigi bambaságából és ő is Becca mellé térdelt. Ez a két férfi jobban aggódott a lányért, aki előttünk feküdt, mint saját magunkért.

Edward Becca fejét simogatta és Jake meg a kezét, szorongatta. Látszott rajtunk, hogy mennyire aggódnak és, hogy addig egyikünk se fog távozni, míg Becca fel nem ébred. Megértettem őket, hogy így éreznek, én is éreztem ebben a pillanatban. Oda akartam menni mellé, de a két srác elzárta az utat Beccához.

- Jól van? – szólalt meg végül Jake.

- Igen, csak elájult – adta meg a választ Edward – nem sokára felébred.

Ahogy ez kimondta, Becca pislogni kezdett – szokatlan lehetett a fény neki, a sötétség után. Lassan kinyitotta a szemét, már végleg. Fel is akart ülni, de Jacob nem engedte neki, visszanyomta a kanapéra. Becca értetlenül nézett a két mellett lévő fiúra.

- Mi történt? – végül megkérdezte, még mindig fekvő helyzetéből.

- Csak annyi, hogy ez a hülye – Edward Jacob-ra mutatott – leütött.

- Annyira sajnálom – szabadkozott Jake. – Megértem, hogy többé nem akarsz látni. Azt hiszem jobb, ha elmegyek – már indult is az ajtó felé, mikor Becca elkapta a karját és visszahúzta.

- Nem kell elmenned – nyugtatta Becca. – Jól vagyok.

- Becca biztos jól vagy? – szólaltam meg végre én is. – Nem kéne bemenni a kórházba.

- Nem – ellenkezett. – jól vagyok, és nem akarom, hogy Charlie meg tudja mi is történt. Az csak bajokkal járna.

- Jó te tudod – hagytam rá.

- Szóval, hol is tartottunk, mielőtt elájultam? – próbálta felszabadulttá tenni a kínos csendet.

- Ott, hogy mit keresek itt - adott Edward. – Csak megakartam beszélni a parkolós dolgot. Mi csak beszélgettünk…

- Nem tartozol magyarázattal, nem vagyok a feleséged – mondta Becca.

- De akkor is azt akartam, hogy tud. Akkor én megyek is.

- Hát már tudom – lett tárgyilagos Becca. – Nem kell menned, Charlie későn jön csak – már kérdezni akartam, hogy honnan tudja. – Felhívott – így már érthető. – Ezért mentem később a kocsihoz.

Edward tényleg maradt még, ami látszólag nagyon is zavarta Jake-t. Jake egy pillanatra se hagyta magára Beccá-t vagy épp kettesben Edwarddal. Elnéztem a szokatlan hármast, de valahogy többet véltem felfedezi egyszerű szerelmi háromszögnél. Itt sokkal többről volt szó. A két fiú, szívből gyűlöli egymás és nemcsak a közös szerelmünk miatt. Elég kínos csend ült le a szobára és senki se törte azt meg. Jake szorosan ült Becca mellett fogva a kezét. Edward a fotelben ült, ahol eddig is, én meg Becca ülő helyét foglaltam el.

- Akkor holnap mozi? – törte meg a csendet Jake.

- Aha – válaszoltam. – Tyler jön értünk és üzenik, hogy te is légy itt. De gondolom, Becca ezt mondta.

- Ja, említette – bólogatott Jake. – És neked van terved holnapra Edward? – a nevét valamiféle undorral mondta ki.

- Nincs, de szombaton megyek a családdal kempingezni – mindentudó mosoly ült ki az arcára.

- Akkor gyere el velünk - ajánlottam fel. Mind a hármójuk arcára nagy döbbenet ült ki és három szempár fürkészte az arcomat, hogy komolyan mondom-e.

- Ez nem túl jó ötlet – vágta rá Jacob.

- Miért ne? – akadékoskodtam. – A kocsiba befér. Meg majd itt felveszik őt is velünk együtt.

- Ez tényleg nem jó ötlet – mondta Edward. – De ha Beccát nem zavarja – most minden szem Beccát nézte és várta a válaszát. Látszott rajta, hogy elgondolkodik a lehetőségeken.

- Hát engem nem zavar, ha eljössz – mondta végül. – akkor nyolcra légy itt.

- Ez remek – csaptam össze tenyerem, mint aki jól végezte dolgát. Igaz, azt tényleg nem tudom miért is, hívtam, meg Edward-ot is, de hamar eljön, jobban megismerhetem. Már nagyon kíváncsi voltam az igazi Edwardra is, mert abból, ahogy eddig leírták a suliban egy szívtelen fráternek tűnt, de tényleg olyan lenne, akkor nem jött volna ide megbeszélni a ma délutánt.

- Én most már megyek – mondta, felállt és az ajtó felé indult. Én is felálltam, hogy ne tűnjünk udvariatlannak és kikísértem. Kinyitotta magának az ajtót és kiment, de küszöbön túl vég visszafordult. – Köszönöm, hogy elhívtál – őszintén hálásnak tűnt.

- Semmiség – mondtam, azzal el is köszöntünk egymástól.

Beszállt az ezüstszínű Volvójába és elszáguldott az utcánkból. Egy kis ideig még néztem utána, de aztán bementem a házba, becsukva magam mögött az ajtót. Visszasétáltam Beccá-ékhoz, ki még mindig a kanapén ültek. Mikor észrevettek, Jake felpattant feléről, azt hittem nekem ugrik, de helyette csak egy fejrázást kaptam, aztán kisétált a konyhába és csak pár perc múlva tért vissza egy tálcával. A tálcán három pohár narancslé volt. Letette őket az asztalra, de egyet magához vett és megitta. Leült Becca mellé. Én is leültem az egyik fotelre.

- Minek kellett meghívnod? – kérdezte Jacob.

- Csak kedves akart lenni – állt ki mellettem Becca.

- De akkor is pont őt – ellenkezett Jake továbbra is.

- Igen őt – mondta nyugodtan Becca. - Ez van. Eljön velünk moziba, de neked nem kell vele törődnöd.

- Miért te akarsz vele törődni? – gúnyolódott Jake.

- Nem – csattantam fel. – Egyiktöknek sem kell vele törődni. Majd én beszélgetek vele.

- Jó – sóhajtott Becca.

Jake is beleegyezte látszólag, mivel nem szólt semmi, inkább bekapcsolta a sport csatornát, ahol épp valami meccs ment. Én nem kedveltem igazán ezt az elfoglaltságot, helyette kimentem a konyhába elkészíteni Charlie vacsoráját. Már épp a tölteléket készítettem, mikor Becca bejött és felült a pultra.

- Ne haragudj Jake miatt! – törte meg a csendet. – Csak…

- Csak nem kedveli Edwardot – fejeztem be a mondatot.

- Igen – helyeselt. – Jól tetted, hogy elhívtad.

- Köszi – mosolyogtam rá, azt hiszem itt a remek alkalom kikérdezni Beccát. – Figyelj, ne vedd tolakodásnak, de mi volt köztettek? – utaltam vele Edwardra.

- Három éve költöztek ide, Edwarddal közös volt pár óránk. Sokat beszélgetünk, míg járni nem kezdtünk. Aztán – látszott, hogy nehéz neki a visszaemlékezés, többször is el-elcsuklott a hangja, de azért folytatta – három hónap múlva szakított velem. Mondván, így nem leszek veszélyben.

- De milyen veszély? – ez valahogy megmaradt bennem.

- Ez bonyolult – válaszolt tömören, többet nem is fűzött hozzá.

Több kérdést nem tettem fel, inkább folytattam a vacsorakészítést. Nem akartam Beccát felzaklatni, így is nagyon zaklatott volt a mai nap után. Talán máskor felteszem a többi kérdésemet egy más alkalommal. Ekkor lépett be Jake is.

- Én lassan megyek – mondta. – Apa már aggódhat – odalépett Beccához, megcsókolta. – sziasztok! – köszönt el és mire észbe kaptam már el is tűnt a szemem, elöl.

- Minden rendben lesz vele? - mutattam Jacob hűlt helyére.

- Igen, persze – nyugtatott meg Becca. – Majd lenyugszik.

- Akkor jó – meghallottunk Charlie kocsiját. Bejött a házba.

- Sziasztok lányok! – kiáltott el magát. – Hol vagytok?

- Ne mondd el, hogy itt volt Edward! – súgta fülembe Becca, kérdőn néztem rá, ezért még hozzá tette. – Majd később. A konyhában – ezt már hangosabban mondta.

Charlie belépett hozzánk, kihúzta a széket és leült. Figyelt minket, mint valami bűnözőket, tudtam, hogy már most felvette arcom a kedvenc színét, ami elárul Charlie-nak. De, hogy nehogy baj okozzak, visszafordultam a töltelékhez. Becca felvette az egyik aranyos mosolyát és a hűtőhöz sétált, kivett onnan egy sört és apánk elé tette.

- Na mi történt? – tudtam, hogy gyanút fogott.

- Semmi tudtommal – válaszolta higgadtan Becca. – Csak emlékeztetni szeretnék, hogy holnap moziba megyünk a srácokkal.

- Igen, de azt tudom – bevette.

Ezek után gyorsan végeztem. Feltálaltam a vacsorát. Amit végeztünk mindenki ment a saját dolgára, Charlie a TV elé, Becca neki állt mosogatni, én meg a fel a szobába tartottam.


Bármely kérésetekre szívesen válaszolok!!! Várom a megjegyzéseket!!!:D