4. fejezet

Moonshiny

4. Fejezet – A nagy titok

(Bella szemszöge)


Hazaértem, nem volt otthon se Charlie, se Becca – igaz, hogy ő Jake-kel ment el. Amit beléptem az ajtón, első utam a konyhába vezetett. Rettentő szomjas voltam. Öntöttöm magamnak egy jó, hideg narancslét és nagy kortyokkal megittam azt. Elmostam a poharat és felmentem a szobámba. Nekiálltam a másnapi házi feladatomnak. A magyarral és a földrajzzal gyorsan megvoltam, de matek kész rémálom. Amit tudtam, megoldottam, amit nem azt meg majd megcsinálom Beccá-val. Végeztem a házikkal, már csak el kellett pakolnom másnapra. Elővettem az órarendet és végig néztem rajta – testi, matek… biológia. Végre valami jó – kitűnő voltam belőle mindig is. A könyveket, füzeteket beraktam a táskában.

Mikor már tényleg minden kész volt, lementem a földszintre. Elkészítettem Charlie vacsoráját és beültem a TV elé miközben vártam haza a család többi tagját. Néztem a varázsdoboz, de mivel nem volt benne semmi jó, csak ide-oda kapcsolgattam. Nem sokkal később hallottam meg, egy kocsit, ami épp a házuk előtt parkolt le. Megjött Charlie. Nyílt az ajtó, még az előszobában levette a kabátját és a pisztolyát. Belépett a nappaliba és leült mellém.

- Szia Bells – köszönt kedvesen, de hangjából ki lehetett hallani a fáradtságot. – Hol van Becca?

- Jake jött érte a sulihoz és elment vele. Üzeni, hogy Billy-nél lesznek.

- Értem – felállt és a konyha felé vette az irány. – Gyere enni, ne várd meg Beccát csak későn, jön.

- Jó megyek.

Én is bementem a konyhába és leültem Charlie-val szemben az asztalhoz. Lassan követtem példáját, és enni kezdtem. Végezze a vacsorával Charlie megköszönte és elment Tv-ét nézni. Elmosogattam és tettem félre Beccának is. Ekkor tájt hallottam egy motort érkezni az utcába. Kinéztem az ablakon és Beccát hozta Jake. Egy gyors csókot váltottak egymással és Jake már el is hajtott. Becca még sokáig nézett utána, de mikor már nem láthatta, bejött a házba. Ledobta cuccait és első útja a nappaliban vezetett apához. Adott neki egy gyors puszit és már is a konyhába igyekezett. Kivette a hűtőből a félretett vacsoráját és neki is látott enni – úgy láttam, ez gyakran történik meg, hogy késő este jön haza.

- Szia – köszönt nekem, két rágás közt, nagyon éhes lehetett.

- Szia – mosolyogtam rá. – Mi volt Jake-nél?

- Semmi – csámcsogott. – Csak dumáltunk, meg sétáltunk az erdőben.

- Oké – ásítottam, látszik fárasztó napom volt, hogy ilyen korán álmos lettem.

- Menj aludni – mondta Becca. – Majd én elpakolok. Jó éjt! – állt fel és adott egy puszit az arcomra.

- Jó megyek – adtam be a derekam. – Jó éjt!

Megfogadtam nővérem tanácsát és elindult felfelé. Még búcsúzáskép mondtam egy Jó éjt Charlie-nek. Szobámba, megkeresetem a pizsamámat. Előkutattam a fogkefém és átbattyogtam a fürdőszobába. Vettem egy gyors zuhanyt. Megmostam fogaim, felvettem a pizsim. Minden kész volt, és visszamentem a szobába. Bezuhantam az ágyba és csak reggel ébredtem fel.

Reggel hangos veszekedésre ébredtem. Lentről jöttek a hangok. Még álmosan is fel tudtam, ismeri Charlie-t és Beccát. Amilyen gyorsan csak tudtam, magamra kaptam a köntösöm – amit az ágylábánál pihent. Kinyitottam az ajtót és csendben elindultam a lépcső felé. Tudni akartam, min veszekszenek kora reggel egymással. Pár lépcsőfokot tettem meg lefelé, többet nem mertem nehogy észre vegyenek.

- Nem értem minek akarsz oda menni – ordibált Charlie.

- Mert jogom van hozzá, azért – szólt vissza Becca elég gúnyosan – én nem mertem volna így beszélni senkivel, nem hogy Charlie-val.

- Most jogod van hozzá? – kiabált egyre dühösebben apa. – Két éve simán lemondtál róla…

- Te akartad – szakította félbe Becca. – Te, mondtad, hogy úgy jobb lesz, és nem én.

- Ebből elég – szomorodott el Charlie hangja. – Megyek dolgozni.

Azzal kivágtatott az ajtón, de előtte jó erősen becsapta, úgy, hogy majdnem felsikkantottam a félelmemtől. Becca még sokáig nézett Charlie hűlt helyére. De mikor megunta, átment a konyhába reggelit készíteni.

Elindultam fel a szobába utána meg a fürdőbe. Nem értettem miről volt szó. Nem tudtam fel fogni, milyen jogai vannak Beccának és, hogy mit akart Charlie. Ezért elhatároztam, hogy reggeli közben kikérdezem nővérem a dolgokról, mint a mai reggelről és arról az Edwardról. Tegnap is meg akartam beszélni vele az ügyet, de suli után elment, este meg már későn ért haza, de talán ma lesz rá alkalmam. Gyorsan felvettem az előre kikészített ruhámat. Felszaladtam a lépcsőn, egyenest be a konyhába, ahol Beccát gondoltam, de nem ott volt. Igaz ki volt készítve a reggelihez szükséges holmi, de Becca sehol sem volt. Ekkor hallottam meg, hogy a nappaliból hangok szűrödnek ki. Bekukkantottam és láttam, hogy Becca a telefont tartja kezében.

- Jake – vele beszélhet, alapítottam meg magamban. – Charlie kiakadt mikor megmondtam, hogy mi lesz szombaton – aztán csend lett, Jake mondhatott valami.

- Igen az, jó lenne – mosolyogott Becca, aztán megint csend. – szia, szeretlek! – köszönt el Jake-től.

Láttam, hogy a konyha felé indul, így gyorsan berohantam és úgy tettem, mint aki épp a reggeliét fogyasztja. Becca elült mellém és ő is neki látott az evéshez.

- Szia – köszöntem kedvesen. – Kivel beszéltél? – már is pirultam, kihallgattam két, olyan beszélgetés, ami nem tartozik rám.

- Csak Jake-kel – mondta, de nem nézett fel a tányérról, szerencsémre, mert akkor biztos rájött volna mit tettem. Már az arcom is inkább egy paradicsomhoz hasonlított, mint az eredeti színére. – Eljön értem, ma ő visz minket a suliba.

- Engem is? – lepődtem meg.

- Persze – nézett fel rám.

- Nem lehetne, hogy én kocsival megyek – pironkodtam. – Nem akarok zavarni.

- Nem zavarsz, de ahogy gondolod – egyezett bele.

- Köszi

Amint végeztünk a reggelivel, már hallottunk is a dudaszót. Megjött Jake Beccá-ért. Tesóm még gyorsan odaadta a kocsi kulcsot és már ment is szerelméhez. Én is beültem a kocsiba, és azon bosszankodtam, hogy megint nem tudtam kikérdezni Beccát, de talán a suliba. Ekkor jutott eszembe, hogy ma egyetlen egy órám lesz Beccá-val és az sajna matek, ami nem ártana figyelni. Így erről lemondtam, majd akkor otthon.

Időközben megérkeztem az iskola elé. Beparkoltam egy helyre és ekkor láttam, hogy egy ezüst Volvo érkezik meg. Épp az én kocsim mellett parkoltak el. Kiszállt belőle egy koboldszerű lány, aki a kocsi elé sétált és ott várt az éppen kiszálló barátját. Ha jól emlékeztem ők voltak Alice és Jasper. Utánuk szállt ki a szőke lány Rosalie és Emmett. Egy még hiányzik, és ekkor jelent meg látóhatáromon belül az, az Edward. Helyes volt, jól mondta Jessica.

- Szia – köszönt rám egy bársonyos hang. Ő volt az Edward Cullen.

- Szia – alig találtam meg a hangon.

- Hol van Becca? Ugye nem beteg? – aggodalmat fedeztem fel a mondanivalójában.

- Nem, nem beteg. Csak Jake hozza suliba. De te honnan tudtad, hogy nem én vagyok Becca. Mindenki összekever minket.

- Neki kék szeme van, neked barna – adta meg a választ nemes egyszerűséggel.

- Nézd, már itt is vannak – mutattam abba az irányba, ahol érkezőket véltem felfedezni. Becca kiszállt a kocsiból és már jött is oda hozzánk. Mikor meglátta ki áll mellettem fal fehér lett, nem értettem miért.

- Sziasztok – köszönt ránk meglepődve. – Edward hát te?

- Csak beszélni szeretnék veled – mondta.

- Jó persze. Most vagy később?

- Most, de ez magánügy – azzal megfogta Becca kezét és a suli felé, kezdte húzni.

Nem tudtam hová tenni az előbbi jelenetet. Mit akarhatott Edward Beccától? És minek ahhoz kettesben lenni? Ekkor egy kezet véltem meglátni a szemem előtt, lebegni. A kéz Mikeé volt. Eléggé elbambulhattam, ha nem vettem észre, hogy ott van. Arra gondoltam, hogy talán tőle megtudhatok pár dolgot Cullenekről, de főleg Edwardról.

- Szia – mosolyogtam rá. – Bocs, hogy nem vettelek észre, de elgondolkodtam.

- Semmi gond – nevetett. – De min, ha szabad tudnom?

- Persze – bólintottam. – Csak az előbb itt volt Edward…

- Cullen? – szakított félbe.

- Igen, de ez még semmi elment beszélni Beccá-val beszélgetni négy szem közt. Volt valami köztük?

- Beletrafáltál – csodálkoztam el a választ hallva. – Tudod Cullenék pár éve, költöztek ide. Becca tudod milyen, próbált kedves lenni velük és elkezdetek, járni Edwarddal, de ő dobta. Becca tökre ki volt, és egy csomó ideig még suliba se járt, apud meg nem engedte, hogy meglátogassunk. Miután Becca visszajött a suliba más lett.

- Hogyhogy más? – már egyre jobban érdekelt a sztori.

- Hát nem tudom, olyan volt. mint akitől elvettek volna valami nagyon fontosat, akkoriban kezdett el járni Jake-kel is – már értettem, Jake ebből a depresszióból rángatta ki Beccát ez volt az a kapcsolat.

- Értem.

- Oké, de nehogy elmond Beccá-nak, hogy elmondtam, mert ekkor nekem végem – esketett meg Mike.

- Nem mondom el – én megesküdtem.

- Kösz. Most menjünk, be mindjárt kezdődik az első óránk.

Mike-nak tényleg igaza volt, amit beértünk a terembe, már be is csengettek. Az órák unalmasan teltek egyik se kötötte le a figyelmemet hosszú távra, ezért mindig visszatértem az Edward-Becca kérésre. Tudtam, hogy valami nem stimmel, de hogy mi arra nem jöttem rá. Volt valami titok itt, amit nem mondtak el nekem, és ha jó vettem észre kevesen tudnak róla. Még az is szöget ütött a fejembe, hogy Becca nem volt suliba hónapokig a szakítás után. Ezt már végkép nem tudtam hova tenni, ennyire nem borulhatott ki. Igaz én ezt nem nagyon tudhatom, nekem még jó formán barátom se volt. De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy mi az a nagy titok és én, ha törik, ha szakad, meg fogom tudni.

Egész nap ezzel voltam elfoglalva. Már csak akkor kerültem vissza a valóságban, mikor Angela-val a menza felé vettünk az irányt. Már mindenki ott volt kivéve Beccát. Mike, Eric és Tyler a pénteki mozit tervezték, így mi lányok oda ültünk Jessica mellé, akin látszott mennyire unja már a témát, mivel legalább hússzor elmondták nekünk, mit nézünk, és mikor jönnek értünk.

- Hála égnek, hogy itt vagytok – örvendezett Jessica, mikor leültünk mellé. – Már azt hittem egész végig ezt fogom hallgatni – csak ekkor vettem észre, hogy se Becca, se Cullenék nincsenek még a menzán.

- Hol van Becca? – kérdeztem Eric-et, neki volt vele órája.

- Ja nem tudom – válaszolta. – Jöttünk ki óráról és az, az Edward ott várt rá a terem előtt, és Becca elment vele.

- Mit akarhat megint tőle? – csattant fel Tyler, ahogy észrevettem ő úgy viselkedik Beccá-val, mintha a húga lenne.

- Csak dumálnak – csitította Angela. – De már jön is Becca – tényleg jött, odaült mellénk, mintha mi se történt volna és neki látott a szendvicsének. A többiek és én is nagy szemekkel figyeltünk minden mozdulatát.

- Na jó – mondta türelmetlenül Tyler. – Mit akart Cullen? – Becca felnéztem és értetlen képet vágott.

- Semmit

- Ne hazudj! – hangosított magán Tyler.

- Csak dumálni a múltról ennyi – nyugtatta Becca. – És különben se voltam vele kettesben ott volt Alice is.

- Oké, de akkor Edward, miért ment el veled négy szem közt beszélni mikor ott volt Bella? – akadékoskodott Mike is.

- Ez honnan veszed? – lepődött meg Becca.

- Az mindegy, de miért is? – faggatta tovább Mike.

- Nem akarta más orrára kötni – bocsánatkérő pillantást kaptam Beccától, én meg legyintettem egyet, hogy nem lényeg, de otthon akkor is ki faggatom.

- Na jó hagyunk ezt – mentette meg Becca „életét” Jessica és a csengő. – Menjünk órára.

Azzal mindenki elindult a saját kis órájára. Így én is szorgalmasan baktattam végig a folyosókon, hogy elértem a biológia termet. Beléptem a terembe és a sok diák már mind a helyén ülve várta a tanár urat. Én is kerestem magamnak egy szabad helyet, ami egy srác mellett volt. Gyorsan elültem, nem is figyelve, hogy ki van mellettem. Előbányásztam táskám mélyéről a könyvet és egy jegyzetfüzetet. Kinyitottam a jegyzeteimet és felírtam a jobb felső sarokba a dátumot.

- Minek írod fel? – kérdezte egy bársonyos hang, még a kezem is, remegni kezdett hallatára, akkor már az arcomra nem is mertem, gondolni. – Nem hallasz?

- De hallok – néztem rá a mellettem lévő Edwardra. Hát ez remek, nemrég tudtam meg, hogy ő miatta nővérem depressziós volt és nekem nem mellé kellett ülnöm. – Csak megszokás – feleltem kérdésére, nem akartam bunkónak látszani, de legszívesebben azt lettem volna.

- Te vagy Becca ikertesója – ezt inkább kijelentett, mint sem kérdezte.

- Mint látod – volt egy kis gúny a hangomban.

De szerencsére, mielőtt újra megszólalhatott volna, bejött a tanár úr. Elmondta mivel is fogunk foglalkozni a mai órán, egész addig tetszett a lecke, míg páros feladatot kellett megoldani. Szóval, muszáj lesz vele beszélnem, de csak kibírom. De én miért is haragszok rá, nem engem, hanem Beccát bántotta meg. Szeretem nővérem és mondhatjuk úgy, hogy ez engem is érint.

- Akkor álljuk neki! – csapta össze kezét Edward.

- Álljunk – egyeztem bele, ha hamar végzünk annál hamarabb, menekülhetek ki innen.

A feladattal hamarabb végeztünk, mint a többiek. Meg kellett hagyni nagyon okos volt. Sok feladatra ő mondta meg a választ. Nem tudtam hová is, tegyem ezt a fiú, először is Becca miatta volt kiborulva, másodszor meg rettentő értelmes volt. A tanár úr nem engedte meg, hogy kimenjünk a teremből, meg kellett várni a többieket. Így unalmamban neki álltam rajzolni a füzetem egyik sarkára.

- Szép rajz – suttogta fülembe.

- Kösz – mondtam.

- Tudtad, hogy nagyon hasonlítasz a régi Beccára? – mosolygott és szeme a messziben volt, mint aki a múlton mereng.

- Miért milyen volta régi Becca? – néztem végül szemeiben, amik gyönyörű aranybarnák voltak.

- Mint te – felelt.

- Nem is ismersz – mondtam. – Honnan tudod, milyen vagyok?

- Ismerem Beccá-t jobban, mint bárki más – kezdtem dühös lenni, ő meg csak idegesített azzal, hogy rébuszokban beszélt.

- Akkor ezért hagytad el? – gúnyolódtam.

- Ezt honnan veszed? Ő mondta? – látszott rajta, hogy meglepődődik a kérdésen.

- Nem, nem ő – vallottam meg az igazat. – Ő még nem is beszélt rólad soha – ezzel a mondatommal elszomoríthattam, mert olyan képet vágott, mint egy bánatos kiskutya. Még meg is sajnáltam.

Épp bocsánatot akartam kérni, mikor kicsengettek. Edward meg se szó, se beszéd kirohant a teremből. Utána akartam menni, de mire kiértem volna az osztályból, már se hír, se hamva nem volt, sehol.


Kritikákat!!!