28. fejezet

Sziasztok itt az új, ez egy kicsit szomorúra sikerült, elég depis hangulatomban írtam. Szóval, bocsánat, hogy ilyen lett. Remélem még mindig nem nagy gonoszság kérnem min. 10 komit úgy-e?
A következőn már dolgozom úgy, hogy a héten biztos, hogy megérkezik.
puszi: Ros-alice

ui: Jó olvasást!



Moonshiny



28. Fejezet – Csak még időben



(Edward szemszöge)




Nagyon ideges voltam és nem érdekelt semmi csak, hogy megtaláljam lányomat. Brian elrabolta, pedig Lea nem tehet semmiről, hiszen még csak két éves. Mióta az a szörnyeteg visszatért az életembe, az olyan, mint egy rossz horror film. Minden pillanatok alatt összedőlt, minden, amit felépítettem most romokban áll, de legjobban én vagyok romokban. Tudtam, ha nem találom meg időben Leát, akkor Brian bántani fogja és azt, mégse hagyhatom. Bármi áron, de meg fogom menteni a lányom életét.

Már régóta futottunk az erdőben fivéreimmel - vagy csak nekem tűnt hosszúnak ez az idő -, de még mindig nem értünk el a rétet, ahol Brian fogva tartotta Bellát. Emmett ötlete volt, hogy ott kezdjünk meg a keresést, de én ennek nem láttam sok értelmét, de reménykedtem. Brian nem volt olyan ostoba, mint az Emmett vagy Jasper gondolta. Ő ennél okosabb volt, de ami rosszabb még ehhez az észhez őrület is csatlakozott.

Brian már akkor sem volt teljesen normális, mikor ember volt. Azt hitte Becca a barátnője, mikor a lány csak szimpla barátként tekintett rá. Amkior pedig megjelentem Becca életében, na akkor már tényleg mutatkoztak rajta az őrületjelei is. Még magán a gondolatain sem tudtam kiigazodni, nemhogy a fiú személyiségén. Az, pedig, hogy átváltoztattam csak olaj volt a tűzre.

Szerinte én vagyok a rossz – ami valami formában igaz is, de akkor sem tennék ilyet – ő pedig a jó, aki megvédi tőlem szerelmét. Abban. Hogy szerette Beccát, abban nem voltak kétségeim, csak abban, hogy nem érti mi is, van köztünk. Becca közelében soha sem voltak rossz vagy őrült gondolatai, de mikor egyedül volt csak is a bosszú járt az eszében, amit majd rajtam fog megtorolni, mert elvettem tőle a lányt.

Időközben, míg ezeken gondolkodtam, megérkeztünk a rétre. A kunyhóban nem láttam semmi mozgolódást, mégis az egész helyet átjárt annak a szörnyek a szaga és lányom illata. Az illat a kunyhóból jött. Nem tudtam elhinni, hogy Brian mégis ide hozta volna a lányom. Ez nem volt rá jellemző, ő minden apró részletet megtervezett előre, nem volt ő ilyen felelőtlen. Kezdett bennem az, az érzés úrrá lenni, hogy ez csapda lesz.

Jasper gondolatai is erről tanúskodtak, neki is furcsa volt ez a helyzet. Ő már felmérte Briant, és tudtam, hogy ő milyen is valójában. Jasper volt a családunk az, aki mindent tudok a harcokról és, most is úgy állt itt, mint stratéga és nem úgy, mint Lea nagybátyja. Persze tudtam, hogy imádja a lányomat és fordítva is így van, de ő hideg fejjel volt képes gondolkodni ezekben a percekben nem úgy, mint én.

Én már régen beszaladtam volna faházba, hogy nem tudjam, ott-e a van a lányom. De mégse tettem és ezt valószínűleg Jazz-nek köszönhettem, mert furcsa nyugalom áram futott végig a testemen. Rá is néztem fivéremre, aki csak bólintott, hogy ő volt. De még így sem tudtam teljesen nyugodt maradni, tudnom kellett mi van Leával, nekem ő mindenkinél fontosabb és nem fogom őt elveszíteni.

Tudtam, hogy mikor megtudtam, hogy Becca terhes vele, megijedtem és elszaladtam, de az óta minden megváltozott. Azóta megszerettem, és már lányomként tekintek rá. Nem tudnám őt, elveszíteni, mert abba én is belehalnék. Lea még túl ártatlan ahhoz, hogy az én bűneim miatt kelljen szenvedni. De sajnos az is tudtam, hogy Briant megérdekli, ha bántja lányomat, ha azzal engem is bánt.

De ekkor egy ötlet pattant ki a fejemből. Talán ezzel túl járhatunk Brian eszén. A fiút nem megérdekli, ha nekem okoz fájdalmat, de az, nagyon is zavarná, ha Beccának okozna. Mert azt az egy gondolatot sikerült kihallanom a fejéből, hogy Beccának nem akar rosszat, és még mindig szereti. Talán azzal, hogy ezt valahogy a tudomására adjuk, talán azzal, elengedni Leát. Már csak azt kellene kitalálni, hogy hogyan közöljük vele ezt a tényt. Ezt a tervet el kell mondanom a testvéreimnek is, hogy segítsenek a kivitelezésében.

- Srácok – szólaltam meg hosszú idő ott először. – Van egy tervem, hogy hogyan szabadítsuk ki a lányom – testvéreim persze egyből felém fordultak és kíváncsian néztek rám. – Tudjuk jól, hogy Brian csak, azért rabolta el Leát, hogy nekem fájdalmat okozzon – erre a tényre mind a ketten bólintottak. – De azt is tudjuk, hogy Beccának nem akar semmi rosszat, mert még mindig, azt hiszi, hogy Becca viszont szereti őt.

- Igen ezt tudjuk – bólintott Emmett. – De honnan tudod, hogy még mindig szereti Becks-et? És mi a terved?

- Hallottam a gondolatiból és szerintem az érzelmei is erről tanúskodnak – próbáltam ötletemre megerősítést találni, amit meg is kaptam Jasper-től gondolatban: Ez jól gondoltad, még mindig szereti. – Szóval Beccának nem akar ártani csak nekem, ezért is rabolta el a lányom, de azt ő ne sejti, hogy ezzel Beccának is árt…

- Vagyis el kell neki mondani, hogy ezzel bántja Becks-et és akkor talán elengedni az unokahúgomat – fejezte be helyettem a mondatot Emmett. – De hogyan adjuk be neki ezt? – kérdezte. – Mert ez jó ötlet, de ahhoz először nem kéne őt találni.

- Igen ez igaz – szállt be az eszmecserébe már Jasper is. – De előtte, már ha nem bánjátok be kéne jutni a házba – mutatott kezével arra amerre a faház állt. – Mert nem tudom, hogy itt hogy vagytok, de én érzem mindkettőjük illatát és ez egésznek a forrása a házból, jön.

- Hogy jutunk be? – kérdezte Emmett, de én már teljesen mással voltam elfoglalva. Mert azzal, hogy Jazz, ezt mondta, hogy az illat forrása házból, jön teljesen elborultam az eszem és egyből be akartam rontani. De nem tudtam, mert fivéreim gyorsan visszarántottak. – Nyugi haver! – szólt rám Emmett. – Azzal, hogy berontasz, csak ronthatsz a helyzeten. Ki kell találni valamit.

- Emmett-nek igaza van, le kell nyugodnod – próbálta már Jasper is és be is vettette rám a képességét, ami elemi erővel tört rám, majd meg is nyugodtam. – Ne már is jobb – mondta Jazz hatalmas vigyorral az arcán. – Most pedig, úgy-e nem akarjuk, hogy Leának baja essen, így ki kell csalni a házból Brian-t – vetett be szakértelmét bátyám. – Ha kijön, valamelyikünk bemegy Leáért, addig a másik kettő elintézi Briant, mert kettővel már ő sem bír el.

Miután ezeket Jasper elmondta, mind a hárman azon kezdtünk el gondolkozni, hogy hogyan csaljuk ki lányom el rablóját. Figyelmet testvéreim arcát és gondolatait, de egyik se árut el nekem semmit. Mindketten próbáltak kitalálni valamit, de nem nagyon sikerült nekik. Ha pedig valamiféle gondolatunk támadt egyből el is vetették, mert vagy rossz volt, vagy Leát sodorták volna vele veszélybe. Azt pedig egyikük se akarta.

Végül aztán nekem támadt egy ötletem, ami talán veszélyes lehet, de csak is rám és Leát nem sodorja veszélybe. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy fogom ezt testvéreimnek is elmondani. Mert azt valahogy sejtettem, hogy nem lesznek oda az ötletért. Mert tudtam, hogy csak így szabadíthatom ki a lányomat a szörnyeteg karjaiból.

- Nekem van egy ötletem – szólaltam meg. – Mi lenne, ha ti elbújnátok, én meg kicsalogatnám Briant, majd kihoznátok Leát.

- Ez nem jó ötlet – csattant fel Emmett. – Elment az eszed?! Brian erősebb nálad, simán legyőz. Úgy, hogy Jasper elbújik, mi kicsaljuk csórikámat, addig Jazz kihozza a lányod.

- Igen ez így lesz a legjobb, szerintem is – azzal ő elszalad a ház ablaka alá. Majd ránk nézett, hogy mehet ő kész, van és, hogy csalhatjuk ki Briant.

Emmett-tel el kezdtünk játszani magunkat. Kiabáltunk, futottunk ide-oda, hogy legalább meglásson minket, vagy a szagunkat érezze meg. De semmi, mint ha ott se lettünk volna. Brian egyáltalán még tudomást se vett rólunk.

Már majdnem félórája bohóckodtunk fivéremmel, de az a szörnyeteg nem adott magáról életjelet. Aztán egyszer csak nyílt az ajtó. Mi Emmett-tel egyből felvettünk a támadóállást, de hiába az ajtóban csak Jasper jelent meg, egyik kezében Lea kardigánjával, másikban meg Brian kockás ingével.

Ekkor rám tört a felismerés ismét. Megint csak átvert minket, az egész illat, ami bejárta a rétet, az ezekből a ruhadarabokból származott. Idehozta a lányomat, majd el is vitte innen. Ez is csak a „nagyszerű” terv része volt, amit kiötlött az őrült elméje. De akkor hol van a lányom?! – üvöltöttem fel magamban, majd a térdemre zuhantam. Egyszerűen nem bírtam tovább és térdre rogytam. Nem bírtam elviselni a tényt, hogy Leának baja eshet, és sajnos már tudtam, éreztem, hogy Brian bántani fogja. Meg kell őt találni minél előbb, mielőtt nagyobb baja esne.

- Nyugi öcskös – próbálkozott Emmett. – Meg lesz Lea, csak… csak – nem fejezte, be a mondatott, mert éppen ekkor ért oda hozzánk másik testvérem, Jasper is. Jazz is letérdelt hozzám, majd átadta Lea ruhadarabját. Amit én egyből orrom alá helyeztem. Érezni akartam az illatát. Azt az illatot, amit annyira imádtam, de az ő illata mellett ott volt még annak a szörnyek is a szaga. Ez a tény, hogy az a féreg a kicsi lányomhoz nyúlt, vagy az, hogy a közelében, egyszerűen segített abban, hogy agyamat elöntse a lila köd. Felugrottam és törni, zúzni akartam. Már rohantam volna be az erdőben, hogy kiirtsam az erdőt, de Emmett elkapott és lefogott. – Hé, ennek nincs értelme – kiáltott rám. – Azzal, hogy dühöngesz, nem találod meg a lányod! – és igaza volt.

- Tudom – feleltem, a szorításban, még mindig idegesen. – De fel tudnék robbanni. Elvitte a lányom, és bántani fogja… tudom.

- Edwrad ezzel, akkor sem, ért el semmit – szállt be a vitába Jasper is. – És van itt még valami – mondta már nyugodtabb hangon. Kezét a zsebébe dugta, majd kihúzott onnan egy fecnit. A papírdarab hasonlított ahhoz, amit én kaptam Brian-től még korábban. Jasper átnyújtotta a lapot, én pedig mohon kaptam levél után. – Ez is ott volt a ruhák mellett.

- Ezt ő írta? – kérdeztem rá, de a választ már régen tudtam.

- Olvasd fel – szólított fel Emmett fivérem. – Tudnunk kell mit üzent, lehet, hogy kiindulási pont, hogy Lea épségben megkerüljön – és mennyire igaza volt. Emmett mindig viccelődött mindenkivel, de mikor a helyzet megköveteli, hogy komoly legyen, akkor ő a legkomolyabb és olyan tanácsokkal lát el, mint senki más. Pont úgy, mint most. Neki van igaza, el kell olvasnom Brian levelét.

- Legyen, felolvasom – egyeztem bele. – Kedves Barátom! – kezdtem bele a levélbe, de a barátom szónál, nagy levegőt kellett vennem, nehogy széttépjem azt. – Gondolom, már rájöttél, hogy lányod, nincsen a kunyhóban. De biztos, hogy rá, na de… Eddy, mit szólnál egy cserére. Én visszaadom Leát, te pedig visszaadod nekem Beccát, mert ő hozzám tartozik… ha mégse így döntesz és nem lesz csere-bere, akkor mondj búcsút lányodnak. A csere helyszíne és ideje még kétséges, még üzenek neked. Üdv: egy régi cimborád – fejeztem be az olvasást.

Majd felnéztem testvéreimre, akik ugyan csak furcsa arccal bámultak maguk elé. Emmett majd szétrobbant a dühtől, de próbálta magát tartoztatni, főleg miattam, hiszen az előbb ő nyugtatott. Jasper is hasonlóképpen volt, mint másik testvérem, de rajta, annyira ez nem látszott. Ő inkább próbált higgadtnak látszani, és így is gondolkodni a továbbiakról.

De itt nem volt min gondolkodni. Nem adhatom oda, annak az őrültnek Beccát, de azt is tudtam erről sajnos nem én, döntök, hanem az egész család. Próbáltam követni Jazz példáját és higgadt lenne, de ilyen körülmények között nem igazán ment. De legalább mind a hárman arra jutottunk, hogy haza kell mennünk, és ezt el kell mondani a többieknek is. A többiekbe pedig beletartoztak a Swan lányok is, és ez nem volt valami kedvező ismerve lányom anyját. Tudtam, hogy ha meghallja a csere lehetőségét, bele fog menni. Nem tudom, hogyan fogom erről lebeszélni, talán Jacob segítségét kéne ebbe kérnem.

- Induljuk – rántott ki merengésemből Jasper. Mi Emmett-tel csak bólintottunk, majd futásnak eredtünk.

Az út most nem volt olyan hosszú, mint az odavezető. Hamar megéreztünk, pont akkor, mikor a farkasok is megjelentek, már emberi alakban. Sam ment elől mögött ballagott Jacob is. Gyorsan odaszaladtam a fiúhoz, és leállítottam, oldalra húztam ő furcsán nézett rám, de nem szólt semmit se. Persze a többi farkas, már nem volt ilyen, egyből nekem akartam támadni, de Jake rájuk szólt, ők pedig bementek a ház, fivéreimmel együtt.

- Miről van szó? – tért a tárgyra egyből Jake, ezt kedveltem benne, nem tétovázott, rákérdezett arra, ami érdekelte. – Mert gondolom nem csak szórakozásból, akarsz velem beszélni. És jól gondolom?

- Igen – feleltem, majd kivettem zsebemből Brian levelét és átnyújtottam neki. Először furcsán nézett rám, hogy mit is akarom egy papír fecnivel, de végül még is elvette tőlem. – Olvasd el és megértesz mindent! – mondtam neki. Jacob magában kezdte el olvasni, és láttam rajta, hogy, amit a sorok között halad a dühtől eltorzul az arca. Mikor befejezte az olvasást, visszaadta a levelet. – Már érted úgy-e?

- Igen – mondta elég dühösen és már remegve. Így hátrébb kellett lépnem pár lépést, hogyha átváltozik, akkor nehogy nagy baj legyen. De már csak azt vettem észre, hogy a remegése kezd alább hagyni és már nem is olyan dühös. – Nem támadlak meg, lehiggadtam – mondta. – És most mi legyen, mert Becca ezt meghallja, biztos vagyok benne, hogy belemegy és addig, de addig ki fogja harcolni.

- Én is erre jutottam – vallottam be neki. – Nem szeretném, ha neki vagy bárki másnak baja essen és Brian elég kiszámíthatatlan. De Leát akkor is meg kell mentenünk. Mit tegyünk?

- Fogalmam sincs, de azt tudom, hogy ez az alak elég elszánt – mondta Jake. – Először Bellát, majd a kislányt rabolta el. Tudja, mit akar és, amit akar az Becks, ez van. Ki kell találni valamit még a követező levél előtt – úgy beszélt, mintha már lett volna valamiféle terve csak még nem, tudja, hogy hozza fel és adagolja be nekem.

- Mire is gondolsz pontosan? – kérdeztem tőle, nem akartam a fejében kutakodni, most nem. Annál fontosabb dolgom is volt, mint vele veszekedni. Mondjuk, azt is tudtam, hogy vitánk lesz a terve miatt.

- Adjuk meg neki, amit akar – mondta ki egy szuszra. Nem akartam hinni a fülemnek, mikor ezt meghallottam. Feláldozná a szerelmét, csak, hogy elkapjon egy vámpírt. Nem értettem Jacob hiszen, mindennél jobban szeretni Beccát és most még is ilyent tenne. – Tudom, mit gondolsz, de Becca úgy is addig küzd érte, míg el nem éri, ha pedig valami oknál fogva nem éri el, akkor magán akcióba kezd és akkor nem csak Leát veszítjük el, de az anyát is – és igaza volt a farkasnak. Becca túl makacs és biztos ilyent tenne és akkor tényleg az, lenne, amit Jake mond. Be kellett még saját magamnak is vallanom, hogy Jake jobban ismeri szerelmét, mint én.

- Igazad van – mondtam. – Akkor mondjuk el a többeknek, de én már most szólok, nekem ez akkor sem tetszik – Jake csak bólintott, hogy tudomásul veszi, majd elindultunk a ház felé.

A házhoz vezető után egyikünk se, szólt semmit se. De nem is kellet, amit akartunk azt elmondunk egymásnak. Nem akartam még jobban elrontani ezt a napot, ami már úgyis nagyon rossz. Először Lea, majd a levél, és a tartalma. Azt meg már tényleg nem tudtam, hogyan fogom családomnak beadagolni, hogy teljesítjük Brian követeléseit és cserélünk.

Amit beértünk a házba, nyakamba ugrott egy gyönyörű teremtés, név szerint Bella. Én is átöleltem őt és magamba szívtam kellemes illatát. A mai napomon, ő volt a leggyönyörűbb dolog. Csak öleltem őt és senki nem zavart minket. Senki nem szólalt meg, minden olyan tökéletes volt az ő karjaiban. De tudtam, hogy vissza kell tértem a szörnyen ijesztő valóságba. Oda, ahol lányom egy szörnyeteg kezében van, oda, ahol nem sokára el kell, mondom szerelememnek, hogy testvére lesz a csere, hogy visszakapjam a lányom. Ezekkel a gondolatokkal, távolodtam el tőle, persze nem messzire, csak úgy, hogy az oldalamra állhasson.

Családom rám nézett. Valami boldog volt, hogy haza jöttem, valami ugyan boldog volt, hogy lát, de az, már elszomorította, hogy Lea, nincs itt velünk. De most mégse ők érdekeltek, hanem az, hogy sehol sem látom Beccát, kérdőszemekkel néztem szerelmemre, aki egyből tudta, miről is van szó.

- Fenn Lea szobájában, én is ott volt eddig vele, de mikor hallottam, hogy megjöttetek, lejöttem. Beccával, úgy se lehet most sok mindent kezdeni – kérdőn néztem csak ismét rá, hogy mi az, hogy nem tudnak vele mit kezdeni.

- Teljesen maga alatt van – adta meg a választ most apám. – Jake szerintem jobb, ha felmész hozzá – a fiúnak nem is kellett több, már is rohant fel a lépcsőn a szerelméhez. – Edward – szólított meg apám. – Jasper mondott valami egy bizonyos levélről, a tartalmát nem mondta el, úgyhogy kérlek, avass be minket.

- Brian üzent nekem – válaszoltam apámnak. – Azt írta visszaadja a lányom…

- Ez nagyszerű – szólt közbe Rose nővérem, de én már tudtam, ha meghallja a feltételt már nem lesz ilyen boldog, de ezt neki is feltűnt, mert, amit meglátta az arcom, az ő arcáról is eltűnt a mosoly. – Mit kér érte?

- Beccát – adtam meg a választ egy szóban. Nem akartam túl ragozni a dolgot, így is sok idő fogunk elvesztegetni, azzal, hogy lesz csere vagy nem, de azt is fölöslegesen, mert már ezt eldöntöttünk Jake-kel.

Mindenki megdöbbent azon, hogy én milyen nyugodt vagyok és azon is, hogy Brian, hogy kérhet ilyent tőlem. Apám nem akart hinni a fülének, pont, úgy ahogy anyám sem. Rose és Alice egyből elvettették az ötletet, míg párjaik, gondolkodtak, hogy ha teljesítjük, akkor ez, még a javunkra is válhat. Ezek a gondolatok főleg Jasper agyában születtek meg. Azon gondolkodott, hogy ha mégis lenne csere, akkor, talán ha csapdát állítunk a fiúnak, el is kaphatnánk, és mindkettőt megmenthetjük. Ez a terv nekem pedig nagyon is tetszett.

- Akkor most mi legyen? – szólalt meg végül Emmett. Én csak Jasper bámultam, aki rájött, hogy miért is, így úgy döntött, hogy megossza a tervét a család többi tagjával is.

Mikor elmondta az ötletét, elég megosztott eredmények születtek. Valami teljes képtelenségnek tartotta a dolgot ezek főleg a lányok voltak. Emmet belement úgy, mint én is. Szüleink pedig csak gondolkoztak rajta. Apám mérlegelte az ötletet és végül ő is belement. Anyám is hasonlóan erre a következtetésre jutott, de ő nem mérlegelt, hanem csak akkor mond igen, ha Becca is belemegy ebbe. Anyám megértette, azt, hogy mit is érez most, hiszen ő is elvesztette a kislányát.

Ekkor jelent meg a lépcső alján Jake és Becca, ölelkezve. Jake már nagyjából vázolta neki a helyzetet és mi is elmondtuk a terv apró változásait. Így csak azt kellett megvárni, miként dönt Becca. Végül Becca döntött:

- Benne vagyok – mondta határozottan. – Leszek a csere tárgya.

Ekkor Alice hirtelen kifutott a házból, majd pár perc múlva egy levéllel a kezében tért vissza. A levél olyan volt, mint amit a zsebemben tartottam. Odaszaladtam és elvettem Alice-től a papír.