17. fejezet

Moonshiny



17. Fejezet – Nem értem őt



(Bella szemszöge)



Azon az estén nagyon jól éreztem magam. Egész pirkadatig ott volt velünk és azután indultunk csak haza. De akkor is csak azért, mert Becca figyelmeztetett Charlie-ra, hogy észre vehet, de persze ott volt az, az indoka is, hogy pár óra múlva találkozunk.

Edwrad vitt haza és nálunk is maradt, mivel Charlie nem vette őt észre és még csak a szobámba se nyitott be, mikor elindult dolgozni. Már nagyon is világos volt, így inkább úgy döntöttem, hogy már nem fekszem le aludni, inkább készítek valami finomat Beccának, mire hazaér.

Amit hallottam, hogy Charlie becsukja a bejárati ajtót, már ugrottam is és szaladtam le a konyhába. Persze Edward egyből követett és árgus szemekkel figyelte minden egyes mozdulatomat. Elővettem pár hozzá való és rájöttem, hogy minden itthon van, hogy minden úgy mond kellék meg van a csoki tortához, ez volt ugyan is Becca kedvence.

- Mit csinálsz? – kérdezte Edward bársonyos hangja. Felnéztem rá, és csak mosolyogtam.

- Beccának tortát – mondtam egyszerűen. – Ez a kedvence. Segíthetnél, mondtam neki – és kezébe nyomtam egy listát, hogy menjen el a boltba, míg én főzök. Becca még is csak beteg, nem ehet csak tortát.

Edward elment, így én hamar elkészültem a tortával. Míg várakoztam Edwardra, addig csak is a tegnap estén illetve a ma estén gondolkodtam. Nagyon is jól szórakoztam és felhőtlenül boldog voltam, nem csak, mert kibékültem velük, hanem azért is, hogy Jake és Becca elfogadta, hogy Edwardot szeretem. Gondoltam, hogy nem lehet könnyű elfogadni azt, hogy a lánya apjával látja a testvérét, még se szólt semmit. Sőt inkább úgy tűnt nem is foglalkoztatja túlságosan, lehet, hogy ezt csak nekem szánta és belül tombol, de még így is köszönöm neki és Jake-nek. Mert abban biztos voltam, hogy csak Jake tudta őt rábeszélni, hogy nincs ezzel gond.

Míg így merengtem, Edward is megérkezett egy halomnyi bevásárlószatyorral. Nem is gondoltam, hogy ennyi mindet felírtam volna arra a listára, de úgy látszik mégis. Edward lepakolt a konyhába és én már is álltam neki kipakolni. Ekkor döbbentem csak rá, hogy én tényleg nem írtam fel ennyit, csak Edward mindenből többet vett, sokkal többet. Kuncogásomat vissza kellett tartanom, ami nem igazán sikerült, így aztán hirtelen kitört belőlem a nevetés. Edward persze furcsa szemet meresztett rám és kíváncsian nézett, hogy most meg mi a bajom.

- Jól vagy? – kérdezte.

- Aha – de nevetésemet nem tudtam visszafojtani. Látszik férfiból, van, még életében nem főzött, de talán még nem is vásárolt. De valljuk be olyan anya mellett, mint Esme ez nevetséges is lenne. Hiszen az a nő valóban tökéletes anyának és feleségnek. Ő olyan, mint a karácsonyi filmekben a tökéletes feleség.

- Akkor jó – mondta Edward és elindult a nappali felé. – Bekapcsolom a tv-ét, lesz egy jó kis meccs, és azt szívesen megnézném és valljuk be a főzésben jobb, ha nem segítek – helyeslőn bólogattam neki.

Tényleg igaza volt, jó, ha ez inkább rám hagyja. A főzésben nekem valahogy több tapasztalatom volt, mint neki. Különben is azt akartam, hogy ma minden tökéletes legyen és Edward már adott volt, mert itt volt, de főzni nem tud, és vásárolni se. De én így is imádom őt. Még ezzel az apró hibájával is, mert ez eltörpül a többi jó tulajdonsága között.

Szerencsére a főzőcskézéssel hamar elkészültem. Amit végeztem már mentem is Edward után és lehuppantam mellé. Persze ő egyből megfogta a derekam és az ölébe ültetett. Majd olyan lassan közelített az ajkaimhoz, hogy azt hittem menten megőrülök, ha most nem csókol meg, de végül egybe forrtak ajkaink. Mikor ott volt ajka az ajkamon szívem megint csak dübörögni kezdett, és mintha ő ezt hallotta volna belemosolygott a csókba. Mikor elváltunk egymástól kapkodva kezdtem elvenni a levegő és így még a pulzusom is duplájára hágott.

- Na és milyen a meccs? – találtam meg a hangom a sokk után. – Látom nagyon izgalmas – szedtem a levegőt.

- Elmegy – válaszolta fél vállról, mintha észre se vette volna milyen hatást is tud rám gyakorolni egy egyszerű csókkal is. – Mikor jönnek meg Jake-ék? – terelte el a témát. De tényleg mikor is?

Ránéztem az órámra, és már késtek is. Nem értettem mi okunk van a késésre. De ahogy megismertem Jake-t most biztos vagy ezerszer lassabban és óvatosabban vezet, mint máskor. Ha jól gondolom vagy százszor megkérdezni Beccát, hogy jól van-e, amitől drága nővérem már a falat kaparja mérgében. Hát igen vicces látvány tárult elém, képzeletemnek köszönhetően. Így megint csak nevetnem kellett.

Ezt most viszont Edwardnak is elmondtam, aki ugyan úgy reagált elképzelésemre, mint pillanatokkal ezelőtt én. Ezen egy jó ideig nevettünk is. Egészen addig, míg meg nem hallottam Jacob terepjárójának hangját, egyből felpattantam Edward öléből és az ablakhoz rohantam, ahol már épp láttam kiszállni Beccáékat. Lassan közelítettek a ház felé, és ha jól láttam, és bizony jól láttam, Becca arcán pár pillanatig ott volt a fájdalmas arckifejezés, a keze meg a hasán, pont ott, ahol megsérült. Nagyon megijedtem, de valahogy tudtam, hogy ez a természetes ilyen esetekben.

Majd nyílt az ajtó és megjelentek a nappaliban, egymásba karolva. Edwrad illedelmesen köszöntötte őket és meglepetésemre még Jake is kedvesen intett Edwardnak. Majd mikor meg volt a köszönés is, Jake leültette Beccát a kanapéra, ahol Edward is ült, de arra jól vigyázott, hogy még Becca véletlenül se érhessen hozzá szerelmemhez. Persze Jake egy fejrázást kapott Beccától és egy erről még beszélünk pillantást is. Hát most nem lennék a fiú helyébe, már az is biztos.

De most ez engem, egy cseppet se zavart örültem, hogy nővérem végre itthon van, így még mielőtt Jake leülhetett volna mellé én odamentem, és én ültem a kiszemelt helyre. Megöleltem testvéremet és ő vissza engem, a fiúk, mint mindig most se zavarták meg ez a meghitt pillanatot.

- Mi ez a remek illat? – kérdezte miután elváltunk. – Csak nem? – csillant meg a szeme. Én pedig hevesen bólogatni kezdtem, hogy igen eltalálta. – Akkor hozz belőle, hiányzott már a rendes koszt, mert valahogy a kórházi – fintorodott el az arca.

- Nem kéne előtte valami rendeset is enni? – kérdeztem, de csak egy fejrázást kaptam. Ekkor már jól tudtam, hogy mindegy is, mint mondok. Így inkább felpattantam és kimentem a konyhában a tortáért. Már vettem volna elő, mikor egy kéz hátulról megragadott és megcsókolt. – Hát te? – kérdeztem tőle.

- Jöttem segíteni – mondta egy kaján mosollyal az arcán. – Egyedül úgyse tudtad volna bevinni.

- Ez igaz – és már vettem is elő e négy tányért, de ő az egyiket visszatette a helyére. – Te nem eszel? – kíváncsiskodtam.

- Én nem szeretem a tortát – mondta. – Tudod, nem vagyok oda az édességekért. Remélem nem gond, és nem haragszol érte? – nézett rám kiskutya szemekkel.

- Dehogy, vannak dolgok, amit meg én nem szeretek – adtam egy csókot a szájára.

Aztán már fogtam is meg a tálcát és vittem be a szobában, ő pedig követett. Ahogy letettünk az asztalra az elemózsiát, már ugrottak is rá Beccáék. Majd ahogy felocsúdtam a meglepetésből, én is elvettem egy szeletet belőle. Alig lehetett észre venni, de pillantatok alatt elfogyott a süti és mi, akik jól laktunk, úgy feküdtünk, mint, aki jól végezték a dolgát.

Csak Edwardot sajnáltam, hogy nem evett. Furcsálltam, hogy férfi létére nem eszi meg a tortát, de ha már itt tartunk eddig nem is igazán, láttam őt, bármit is enni. A suliban mindig csak játszott az étellel, de enni nem evett belőle. Mikor náluk voltam, igaz azt mondta, hogy már evett, de ez akkor is furcsa. Most nem azt mondja nem szeretni a tortát. Na mindegy is majd megkérdezem Beccát, ő biztos többet tud erről, mint én. Csak azt remélem el is, mondja.

- Hallom hétvégén jöttök le, La Push-ba – hallottam meg Jake hangját. – Minek is köszönhetem a látogatást, és persze mikor is jöjjek értettek?

- De honnan is tudsz róla szívem? – kérdezte Becca és tényleg látszott rajta a kíváncsiság. – De nem is számít. Mike egyik nap bejött hozzám, a kórházba és feldobta, hogy mi lenne, ha elmennék úgy, mint rég, míg meg belementünk. Szombaton olyan délután négy körül elég, ha eljössz értünk.

- Vettem kapitány – mondta Jake. – De most már mennem is kell. Megígértem apának, hogy segítek a ház körül.

- Jó ki… - kezdett bele Becca.

- Ki ne merj kísérni – szólt rá Jake és már nyomta is vissza gyengéden, az épp fel kellő Becca. – Még nem vagy teljesen jól! – puszilta meg majd el is tűnt a szemünk elől.

Miután Jake eltűnt kínos csend telepedett a szobára. Valahogy éreztem, hogy mind én, mind Becca és Edward is kényelmetlenül érzi magát ebben a helyzetbe. Mert, ha jobban belegondolok, azért tényleg egy kicsit morbid, hogy a saját nővérem gyerekének, apjával járok, vagyis ha így vesszünk az unokahúgom apjával. Ez még az én tizenhét éves fejemmel is nehéz felfogni, de akkor az a picurka lány, hogy fogja ezt elfogadni, hogy én, mint „betolakodó” befészkelem magam az anyja helyére. Nagyon féltem, hogy talál, meg fogja elfogadni, azt, hogy én és Edward egy pár alkottunk. De valahogy még is tudtam, hogy nem Lea reakciójával lesznek a problémáim, hanem inkább valaki mással.

- Bella, Bella – hallottam meg, hogy valaki a nevemet mondogatta, és én persze egyből a hang irányába fordítottam a fejem. Becca aggódó arcával találtam magam, amiből azt következettem ki, hogy már jó ideje elkalandoztak a gondolataim. – Jól vagy?

- Persze, csak elbambultam – feleltem. – De ezt nem, nekem kéne kérdeznem tőled?

- De lehet – kuncogott. – De már jól vagyok, és alig várom már, hogy elmenjünk, La Push-ba – mondta. – De most elmennék lepihenni. Edward – szólított egyből felkapta a fejét. – Üzenem Leának, hogy szeretem.

- Megmondom – bólintott, és Becca ebből megindult a szobája felé. – Már sokkal jobban van – jegyezte meg Edwrad, mikor már Becca eltűnt a lépcső tetején.

- Igen – helyeseltem. – Te is jössz, La Push-ba? – kérdésemre láttam, hogy meglepődik, és szemei kitágulnak. Majd pedig úgy nézett rám, mint egy holtkorosra.

- Nem, én nem tudok menni – felelte. – Én nem szoktam lemenni oda.

- Miért nem? – kíváncsiskodtam.

- Mindegy, hogy miért nem – mondta kicsit hangosabban és igen is ingerült volt a hangja. – De most mennem kell, már biztos aggódnak értem.

- Ó, hát persze – köpni-nyelni nem tudtam, és nem tudtam mire vélni a viselkedését sem. – De mégis mivel? Gyalog?

- Nem – adott számára egyszerű válaszokat, de nekem nem voltak azok, olyan egyértelműek. – Írtam egy sms-t Emmett-nek – és, ekkor épp megszólalt kintről egy kocsi duda. Edward persze egyből felpattant és elindult kifelé. Már félúton járt, mikor eszébe jutottam, hogy én is ott vagyok még. – Tényleg mennem kell, de felhívlak – majd megcsókolt, de most valahogy nem volt, olyan, mint amiket előtte adott nekem, sokkal inkább mondtam volna ezt egy búcsúcsóknak. Még a gondolatra is összeszorult a torkom, nem kaptam levegőt és a szívem is fájdalmasan pumpálta testembe a vért. – Szia – mondta és kilépett az ajtón.

Megijedtem Edward ridegségén, de inkább az, még jobban fájt, hogy ennyire kemény és érzéktelen volt velem. Mert ez a jó szó a viselkedésére érzéketlen, amit nem tudtam mire is vélni. De lehet, hogy csak túl reagáltam a dolgot és tényleg programja van mára, mert hát, ha úgy veszünk, már tegnap óta nem volt otthon. Esme, mint anya már biztos halálra aggódhatja magát. De egy dologban biztos voltam ennek még utána járok.


A szombat nagyon hamar eljött és Becca is napról-napra jobban volt. Valahogy minden a rendes kerékvágásban ment tovább. Jacob mindennap eljött meglátogatni szerelmét, Edward is volt nálam, de végig úgy viselkedett velem, mint mikor elváltunk előtte. Kimért volt. Persze próbáltam feldobni a hangulatot, de valahogy az se segített, hogy Charlie akárhányszor meglátta őt, mindig tudomást adott arról, hogy nem látja szívesen. Ilyenkor vagy én vagy Becca rászórtunk és már elértünk azt, hogy ne ordibáljon, mikor meglátja a nappaliban ülni. De nekem még is rosszul esett, hogy Edwardot nem fogadja el, ezzel ellentétben Jake-kel úgy viselkedett, mint a fiával. Persze meg is értettem Charlie viselkedését, még is bántotta a csőrömet, de nem szóltam érte.

Időközben dudaszóra lettem figyelmes. Felálltam a kanapéról és az ablakhoz sétáltam, elhúztam függönyt és megláttam Jacob terepjáróját és a fiút is, ahogy annak támaszkodva várt minket, lányokat. Hát még várni is fog ránk, mivel Becca már vagy egy órája készülődik. Nem értettem, minek és készül ennyit, hisz csak a tengerpartra megyünk. Majd megint hallottam a dudaszót, úgy láttam Jake is türelmetlen, nem csak én. Már harmadszor dudált, mikor Becca nagy nehezen lejött az emeletről, majd magára dobta a kabátját és intett, hogy mehetünk, mintha eddig csak rám vártunk volna. De azért követtem.

- Szia – ugrott Jake nyakába és szenvedélyesen megcsókolta, mire én egyből elpirultam, mint mindig.

- Sziasztok – köszönt ő is.

Én is oda mondtam neki egy hellot, majd beültünk a kocsiba és elindultunk. Az igazat megvallva nekem nem volt túl sok kedvem menni, főleg Edward miatt. De Beccát és Mike-ot se akartam azzal megbántani, hogy nem megyek el. Lehet, hogy még jó is lesz és egy kis időre, kiveri a fejemből Edwradot, mert arra hát nagy szükségem van jelen pillanatban.

- Na megjöttünk – hallottam meg Jake-t. Ő és Becca egyből kipattantak a kocsiból és én is kellemtelenül követtem őket. A hátunk mögött kullogtam, mert még mindig rajta járt az eszem. De valahogy, még is elragadott magával az a hangulat, ami a parton uralkodott. Rengetegen voltak a parton, olyanok is akiket még nem ismertem, és ha jól sejtem Jacob haverjai lehetek. Mindenki egy tábortűz köré helyezkedett el és még egy srác köré, aki egy gitárral játszott valamilyen dalt, amit még nem ismertem. Mikor leértünk mindenki nagy örömmel üdvözölt minket. – Itt is vagyunk – mondta Jake és leült a gitárt fogó srác mellé, Becca persze egyből az ölébe ült, úgy, hogy hátát az ő mellkasának dönthesse.

- Bella, Bella – hallottam a nevem Angela szájából. Arra felé fordultam, ahol ő ült, épp hevesen integetett, hogy üljek mellé. Én egyből mellé is telepedtem. – Jaj, de jó, hogy itt vagy – köszönt nekem kedvesen.

- Igen – mosolyogtam rá, és csak most vettem észre, hogy mellett ül még Mike, Eric és Jessica. – Sziasztok! – köszöntem nekik, de szemem végig az ismeretlen fiúkon pihent, akikkel Becca úgy viselkedett, mintha csak a bátyai lennének. Nevetett és viccelődött velünk. – Kik ezek a srácok? – kérdeztem a többieket.

- Ők Jake haverjai – válaszolt készséggel Jessica és láttam rajta, hogy nagyon is tetszenek neki azok a fiúk. Bevallva tényleg nagyon helyesek voltak. Az a rézbőr, a kidolgozott felsőtest, ami még a pólójuk alatt is látszott tényleg nagyon elképesztő volt. De még így is, hogy ennyi jó srác vett körül, akárhányszor behunytam a szemem, Edward tökéletes arc volt előttem. Az ő szépsége, nem is hasonlító az itt lévőkhöz. Annyira hiányzott és olyan távolságtartó volt mostanában, de még így is csak rá tudtam gondolni. – Na ő ott Seth – mutatott az egyik srácra. – Nagyon kedves és tisztelettudó kár, hogy nem a mi sulikba járnak. Aki a gitárt fogja ő Paul, ő egy kicsit mogorva, de ha megismered, akkor ő is aranyos. Aztán Paul háta mögött Sam van ő igaz idősebb a többieknél és menyasszonya is, van. Ő olyan felügyelő itt, hogy ne csináljuk semmi baj. Ott van még Embry Jake mellett. Senkit nem hagytam ki úgy-e?

- Nem mindenki elmondtál – bólintott Mike. – De az a lényeg, hogy nagyon jól lehet velünk szórakozni. Egy szóval jó fejek.

- Mióta ismeritek őket? – kérdeztem.

- Mióta Jake és Becca járnak – felelte Angela. – Tudod, még a legelején nem sokat jártunk le. Furcsálltunk, hogy Beccáék jártnak, de nézz csak rájuk – úgy is tettem, ahogy mondta. – Kiegészítik egymást. Ami szerintem nagyon szuper – és igen tényleg igaza volt. Olyanok voltak, mint akik kiegészítek egymást, ahogy az ember rájuk nézett, egyből tudta, milyen szerelem is kell neki. De én csak remélhettem, hogy Edwarddal való kapcsolatom legalább a felét eléri, mint ami köztünk van. Mert az is nagyszerű lenne.

- Szia Seth vagyok – hallottam meg egy ismerten mély hangot, ami egyből kirántott eszmefuttatásomból. – Te biztos Bella vagy?

- Szia – álltam fel és kezet nyújtottam felé, amit ő készséggel elfogadott és megrázott. – Igen Bella vagyok. Te pedig Seth? –nagyon helyes, még játszott rajta, hogy fiatalabb, mint a többiek. A teste ugyan olyan formás volt, még is látszott, ami látszott. Arca, olyan gyermekded és mosolya olyan kedves és széles, hogy még tökéletes fogsora is kilátszott. Így már én se tudtam visszafojtani egy vigyort.

- Igen – bólintott. - Becca mondta, hogy van egy ikertesója, de az nem mondta, hogy ilyen szép – a bókjától egyből elpirultam, és olyan lett a színem, mint a paradicsomé.

- Hé, Seth – fordult hátra, amit hallotta a nevét Palu-tól. – Legalább ne a nővére előtt vedd le a lábáról – majd ő is odajött hozzánk. – Paul vagyok.

- Bella – mondtam.

- És hogy tetszik, La Push? – kérdezte kedvesen. Hirtelen nem is értettem, hogy miért mondja Jessica, hogy mogorva, hisz milyen kedvesen érdeklődik irántam.

- Nagyon szép és barátságon – mondtam. - Olyan rég jártam itt, hogy már nem is emlékeztem rá, de hogy most itt vagyok nem szívesen, mennék haza semmi pénzért.

- Hát az, jó - vigyorgott Seth. – Akkor maradj, ameddig akarsz. Nálam mindig lesz helyed.

- Csak lassan a testtel barátom – mondta a hátam mögött Mike. – Már foglalt.

- És ki a szerencsés? – kérdezte most Paul.

- Edward Cullen – ahogy kimondtam a nevét, mindenki árgus szemekkel nézett rám és olyan tekintettel, mint halálos bűnt követem volna el.

- Akkor miért nem hívtad el őt is? – törte meg a kínos csendet Angela.

- Jól is tette – válaszolt Paul ijesztő hangon, na most értettem meg miért is mondta Jessica, hogy mogorva. – Cullenek jobban is teszik, hogy nem jönnek ide…

Bocs, hogy ennyit késtem, de sok dolgom volt. A megjegyzéseiteket köszönöm és továbbra is várom őket. Bármely kérdés van, ne féljetek feltenni!
Puszi: Ros-alice