5. díj

1. Meg kell köszönnöm a díjat!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írni kell magamról min. 5 dolgot!
5. Tovább kell adnom a díjat min. másik 5 blognak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.





Köszönöm a díjat: http://twilightfanfiction-carlie.blogspot.com/

Szeretek írni.
Imádom a kutyáimat és a lökött tesóimat.
Sokat sportolok.(főleg röpi)
Több dologra tudok figyelni egyszer.
Nagyon önfejű vagyok. Állítólag XD

Akinek én küldöm:

http://renesmeeandjacoblovestory.blogspot.com/
http://wwwhopetwilight-mn.blogspot.com/
http://lucyrolicecullen.blogspot.com/
http://stigabiga.blogspot.com/
http://twilightvarians.blogspot.com/

A 4. díjam

1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdésekre!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akiknek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket!

Akitől kaptam:
http://vampirmesek.blogspot.com/


Teszt

Kedvenc könyv: Twilight saga, Evernigth
Kedvenc íróm: Oscar Wild
Ételem: olasz kaják
Italok: koktélok
Színem: piros
Énekesem: Adam Lambert
Énekesnőm: Keisha
Együttes: 100 monkeys
Színész/nő: Johnny Depp
Mozifilm: Alice csodaországban
Sorozat: True Blood
Dal: Adam Lambert What do you want from me
Hangszer: zongora, gitár
Hónap: Augusztus
Napom: péntek
Napszak: Napnyugta, Napkelte
Évszak: ősz, tavasz
Sport: kosárlabda, röpi
Idézet: "Tudtad, hogy fájni fog, mégis megbántottál. Én szerettelek, de Te csak kihasználtál! Egyszer rájössz, hogy én szívből szerettelek, de akkor már késő lesz, én már elfeledtelek. A szívem másé lesz, mert Te megtagadtad, és látod, most már Én nevetek rajtad...!!!..."


Akinek küldöm:
http://renesmeeandjacoblovestory.blogspot.com/
http://lucyrolicecullen.blogspot.com/
http://twilightfanfiction-carlie.blogspot.com/
http://wwwhopetwilight-mn.blogspot.com/
http://alicefanfiction.blogspot.com/
http://onemorechance-rosalice.blogspot.com/

29. fejezet

Sziasztok!

Tudom sokat késtem, de rengeteg dolgom volt és sok minden jött össze. De nem akarlak titeket ezzel untatni. Szóval itt a friss, húsvéti ajándékkal összekötve. De én is kérnék valami ha nem gond, de szerintem tudtátok mi az min. 10 komi, az nem olyan sok. Szóval remélem megkapom.

Puszi: Ros-alice

ui: Kellemes Húsvéti Ünnepeket!



Moonshiny




29. Fejezet – A szülői érzések erősek




(Bella szemszöge)



Mióta megtudtam, hogy Leát elrabolta Brian én is magamba fordultam. Úgy ahogyan körülöttem az egész család. Mégis próbáltam erős lenni főleg szerelmem miatt, aki már így is teljesen összeomlott és nővérem miatt, aki itt fekszik mellettem Lea ágyán, de egy szót sem szót egészen, azóta, hogy a fiúk elmentek Brian után.

Tudtam jól, hogy nehéz lehet ez most neki, de nem érthettem, hogy hagyhatja el magát ennyire. Mégse ez érdekelt, féltettem őt. Féltettem saját magától. Féltem, ha nem kapja vissza a lányát, ha Edward nem járt sikerrel, akkor kárt tesz magában és ennek még a gondolata is ijesztő volt. Nem, hogy ez a valóságban is megtörténjen.

Ekkor zajokat hallottam meg lentről. Tudtam, hogy Becca is hallja, de meg sem mozdult. Nem érdekelte mi zajlik odalent, ellentétben velem. Én azonnal felpattantam a helyemről és lerohantam a lépcsőn. Éppen mikor leértem, akkor nyílt ki az ajtó és jelent meg mögötte Sam és a falka, és Edward fivérei. De Edwardot és Jake-t sehol sem láttam.

Attól tartottam bajuk esett, de gyorsan megcáfoltam saját magam elméletét, mikor kinéztem az ablakon és ők ott álltak az erdő szélén, és éppen elmerülten tanácskoztak valamiről. Ekkor körbe néztem a családon és észrevettem, hogy Jasper és Carlisle eltűntek a szobából. Gondoltam Jazz beavatja apját a történtek be, hogy mit is derítettek ki Leával kapcsolatban. De ez most nem is érdekelt annyira, sokkal inkább, az, hogy Edward mit beszélhet ennyi ideig Jacobbal. A fiúk eltitkolnak valamit, elölünk, de én úgy sejtettem, hamar megtudjuk micsodát.

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és ekkor tért vissza Jasper és Carlisle is a szobába. De ők már ekkor nem érdekeltek. Amit megpillantottam Edwardot, egyből a nyakába ugrottam, tudtam, hogy most szüksége van rám és én sem akartam elszakadni tőle. Olyan jó volt őt ismét átölelni és élvezni az illatát, bár tudtam, hogy ez nem fog már sokáig tartani, mert már elhúzódott tőlem, de én az oldalára álltam, nem akartam távol lenni tőlem. Majd végig nézett családján, de végül rám nézett és kérdő szemein keresztül, Beccáról érdeklődött.


- Fenn Lea szobájában, én is ott volt eddig vele, de mikor hallottam, hogy megjöttetek, lejöttem. Beccával, úgy se lehet most sok mindent kezdeni – adtam meg neki a választ, de ismét csak kérdező szemeket kaptam.
- Teljesen maga alatt van – adta meg a választ most apja. – Jake szerintem jobb, ha felmész hozzá – a fiúnak nem is kellett több, már is rohant fel a lépcsőn a szerelméhez. – Edward – szólította meg Carlise. – Jasper mondott valami egy bizonyos levélről, a tartalmát nem mondta el, úgyhogy kérlek, avass be minket – ezt most én nem értettem, úgyhogy kíváncsian hallgattam, mit is fog mondani szerelmem.

- Brian üzent nekem – válaszolta Edward. – Azt írta visszaadja a lányom… - erre a mondatra mindenki nagyon megörült.

- Ez nagyszerű – szólt közbe Rose, aztán el is hallgatott, mert ő is mind mindenki más a szobában rájött, hogy Brian akar valamit cserébe. Erre a felismerésre nekem szörnyű érzésem támadt. Ezt Rosa-nak is feltűnt, mert, egyből fel is tette a következő kérdését. – Mit kér érte?

- Beccát – adtam meg a választ szerelmem egy szóban. Nem tudtam fel fogni, hogy lehet ilyen nyugodt, mikor a lánya anyáról van szó.

A család többi tagja hasonlóan hozzám meglepődve álltak a fejlemények előtt. Ők is, mint én nem akartak a nővéremet veszélybe sodorni, de valahol szívem legmélyén tudtam, hogy ez a legjobb és talán az egyetlen mód arra, hogy Leát megmentsük. Úgy vettem észre, hogy erre nemcsak én jöttem rá, hanem szerelmem fivérei is.

- Akkor most mi legyen? – szólalt meg végül Emmett. Szerelmem csak Jasper bámulta, aki erre elmondta az elég furcsa és szerintem veszélyes tervet a családnak és a farkasoknak.

Nem mindenki volt oda az ötletére, de volt olyan is, aki egyet értett. Én még is Esme állás pontja mellett maradtam, miszerint csak akkor fogja támogatni a tervet, ha Becca is belemegy a dologban. Épp ekkor meg is jelent nővérem a lépcső alján Jake-kel.

- Benne vagyok – mondta határozottan. – Leszek a csere tárgya.

Valahogy éreztem, hogy ez lesz, de nem akartam elhinni. De még csak időm sem volt megszólalni, mert csak azt vettem észre, hogy Alice hirtelen kirohan az ajtón, a következő pillanatban pedig, Edward elrohan mellőlem és kinyúltja Alice felé a kezét. Mire a lány átnyúlt neki egy levelet.

Erre rossz előérzettem támadt. Valahogy éreztem, hogy a levélnek köze van Brian-hez. Edward először csak magában kezdte elolvasni, és ahogyan haladt a sorok között úgy lett tekintete egyre sötétebb. Ekkor már biztos voltam, hogy Brian hagyta a levelet.

- Mit írt? - hallottam meg nővérem halk, kétségbeesett hangját. Edward felemelte a fejét és Beccára, majd rám nézett. Tudtam, hogy most biztatásra van szüksége így odaszaladtam hozzá, és átöleltem hátulról. Így próbáltam tudatni vele, hogy mellette vagyok, bármi is legyen. – Mondd el! – kiáltott rá türelmetlenül Becca. Tudtam, hogy neki is nagy nehéz ez most és meg is értettem a viselkedést.

- Jobb, lesz, ha elmondod – mondtam neki most én valamivel nyugodtabb hangon, mint nővérem. – Mind tudni szeretnék mi áll a levélben – hogy erősítést kapjak, az egész család egy emberként bólintott.

- Legyen – adta be derekát szerelmem. – De előre szólok, hogy jobb lenne, ha nem tudnád és nem lennél te a csere – nézett hosszán nővéremre.

- Edward – lépett el Jake mellől Becca és szerelmem elé állt. Állva annak nézését. – Meg akarod menteni a lányunkat, úgymint én. Úgyhogy ne ellenkezz ez az egy megoldás, van, hogy visszakapjuk őt.

- Tudom, de akkor sem vagyok oda érte – mondta. – Pedig én találtam ki – tette még hozzá. – Akkor nézzünk mi áll a levélben – kezdte az olvasást, és minden szem figyelmesen rá szegeződött. Mindenki nagyon kíváncsi volt, mit üzent ismét Brian. – Kedves Barátom és Szerelmem! – a szerelmem sónál az egész ház felmordult, főleg Jacob hangját lehetett hallani. – Gondolom már mind, tudjátok mit is, akarok… Bekset. Na de ezt most hanyagoljuk. Úgy döntöttem, hogy a kicsi Cullen, akkor megy haza, ha ma éjfélkor a vízeséshez hozod nekem Beccát. Egyedül gyertek. Üdv: egy barát. Ui: Megmentelek tőle… - ennyi volt a levél, de tudtam, hogy nem a hossza, hanem a tartalma számít.

Mire Edward véget ért a levél olvasásával, mindenki dühös lett, és ideges. Nekem ekkor tűnt csak fel, hogy Edward minden szava igaz volt Brian-nel kapcsolatban, az a fiú, tényleg nem volt épelméjű. Hiszen már a levélből kiderült számomra, hogy tényleg azt hiszi Becca hozzá, tartozik. Ekkor ránéztem nővéremre, de ő csak állt ott, mint egy kőszobor. Teljesen maga alatt volt. Mintha nem is lett volna, nem láttam azt a gyönyörű kék szemeit, amit ragyogtak. Most nem ezek a szemek néztek vissza rám, sokkal inkább egy halott szeme, amiben már nincsen élet.

Ez nem csak én vettem észre, hanem Rose is, aki egyből odament hozzá és átölelte. Tudtam, hogy sokkal inkább kedveli jobban Beccát, mint engem. Ez pedig nem egyszer a tudtomra is adta. Rose úgy gondolta, hogy Edward hibázott velem kapcsolatban és nővérem mellett lenne a helye. De legbelül azt is tudtam – és ebben Edward többször meg is erősített -, hogy már kezdi elfogadni a tényt, miszerint ő és Becca soha többé nem lesznek egy pár.

Ott álltam szerelmem mellett, de ő is inkább egy szoborra hasonlított, mintsem saját magára. Őt is mind mindenki letaglózott a levél. Nem tetszett neki a csere ötlete, de ő is tudta, hogy ez a legjobb megoldás lánya kiszabadítására, csak a rész nem volt senki szerint sem jó, hogy Beccát ezzel veszélybe sodorhatjuk. Edwrad pedig osztotta a véleményünket, csak nem mondta, de én tudtam, hogy így van.

Senki nem tette szóvá azt, ami a szívét bántja, csak az arcukra volt ráírva a gondolatunk, és ezt Edwradot még jobban zavarta, mert ő hallotta a gondolatokat, amik nem hagyták el az ajkukat. Most valahogy örültem, hogy az én gondolataimat nem hallja, de tudtam, hogy nem is akar most bennünk kutakodni. Meg volt a saját maga baja is. Még is próbálta nem elveszíteni a hitét, és erősnek látszani családja és a kedvemért. Pedig én tudtam, hogy ez az egész, hogy elrabolták a lányát neki, fáj talán a legjobban. Sejtettem, hogy saját magát hibáztatja mindez miatt.

De mindenki jól tudtam, hogy nem ő a hibás, és nem is hibáztatta érte senki. Edward erősnek akart látszani, mégse tudott minket becsapni. Jó éreztem, hogy maga alatt van, és nem sok hiányzik ahhoz, hogy most azonnal Brian után eredjen. Csak az, az egy gondolat tartja őt vissza, hogy ezzel Lea, az ő kis tündére veszélybe kerülne, és baja eshetne. Ezt pedig ő nem élné túl, ha Lea egy haja szála is meggörbülne. Imádta a lányát, mindent megadott neki, ami csak az a csöppség kért, mert Edward úgy tartotta, Lea az ő ajándéka, amit nem érdemelt volna, nem a sorstól, de megkapta, és vigyázni a kell rá, minden áron.

- Most mihez kezdjük? – törte meg a hosszú csendet Paul, akin látszott, hogy nem szívesen van egy vámpírokkal teli házban, és csak Jake és Lea miatt volt hajlandó eljönni. – Mert nem mehetek oda egyedül.

- Igen ez igaz – szállt bele a beszélgetésbe Emmett is. – az, túl veszélyes lenne, és nem hiszem, már bocs öcsém – nézett Edward. – hogy elbírnál vele.

- De hallottátok ti is mit írt – húzódott el nővérem Rosalie ölelő karjaitól. – Bántani fogja Leát, ha átvágjuk, és azt nem engedhettem…

- Egyet értek Beccával – szólalt meg Edward is. – Nem fogom kockáztatni a lányom életét. Tudjuk jól, hogy Brian milyen veszélyes is.

- De azzal, hogy egyedül mész oda, attól nem lesz kevésbé veszélyesebb – szólalt meg Jasper. Örültem is neki, hogy ő is beleszól a vitába, mert tudtam, hogy Edward rá, hallgatni fog vagy legalább megfontolja a döntését. Jasper volt a harcos a családba és tudtam, ha ő is Edward elleni döntés mellett van, akkor azt szerelmem meg fogja fontolni. – Nekünk is mennünk kell, mert Brian erősebb, mint te és nem csak, hogy csak erősebb, de az elméje se m ép. Így pedig még veszélyesebb, ezt te is tudod. Becca – most nővéremhez fordult. – Tudom, mit érzel és hidd mi sem akarjuk, hogy Leának baja essen. De gondold csak meg, mit mondunk majd neki, ha mind két szülőjét elveszíteni. Az, nagyon fájna neki, hiszen imád titeket.

- Igen – bólintott Becca. – Igazad van. De akkor is félek, hogy Brian bántani fogja, ha nem kap meg engem, és azt nem engedhettem. De tudom, hogy igazad van és ti is csak Lea érdekét, tartjátok a szemetek előtt, úgyhogy legyen, ahogy gondoljátok. De nem sodrom veszélybe a lányom, ezt is érts meg.

- Itt megőrült mindenki – csattant fel mellettem Edward, majd fel-alákezdett elmászkálni. – Lea élete a tét és ti itt csak morfondíroztok, hogy mi legyen. Odamegyek és megmentem, és egyedül megyek – Beccához fordult. – Tudod, hogy Lea a legfontosabb nekem a világon és azt is tudom, hogy neked is, de nem akarlak veszélybe sodorni, ezért ne is kényszerítelek.

- Tudom – válaszolt neki nővérem. – És ezért is megyek veled…

- Ez őrültség – szólalt meg Alice, most először. – Meg fogtok halni – mindenki furcsán nézett rá. – Nem láttam előre, de így lesz. Brian nem olyan őrült, mind azt ti gondoljátok, lehet, hogy valami köd van az elméje előtt, de az nem vakítja el teljesen. Bosszút esküdött ellenetek – megint csak furcsa nézést kapott. – Edward te elvetted tőle Becca, Becca, te meg elhagytad – ugyan úgy dühös rád, mint a bátyámra.

- Ezt honnan veszed? – kérdezte szerelmét Jasper. – Mert a logikás lenyűgöző, én se mondhattam volna jobban. De éreztem, hogy szeretni Beccát és nem akarja bántani őt.

- De már becsapott minket, nem egyszer – ellenkezett tovább Alice. – Még emberként sem tudtatok kiigazodni rajta, nem, hogy vámpírként. Mi van, ha ez is csak csapda, úgymint ez előzök.

- Igen, lányom igaz lehet – állt már Alice párjára a családfő is. – Van valami abban, amit mondasz. Lehet, hogy ez is csak csapda és tudjuk Brian nem kiszámítható veled, kell, hogy tartsuk.

- Nem ez… nem – ellenkezett szerelmem. – Nem értitek Lea élete, múlik ezen. Nem bírnám elviselni, ha ő… ha… - hiába próbálkozott nem bírta kimondta a szót. Talán még gondolatban sem tudta. Nem akarta elfogadni azt a lehetőséget, hogy Lea meghalhat. Egyszerűen nem volt hajlandó ezt a tényt is a számításokba venni. – Beccával megyünk – nézett a lányra, aki azóta, hogy kibújt Rose öleléséből, egyedül állt, néha-néha meginogva, de akkor Jake egyből utána kapott, és amit nővérem ismét egyensúlyban volt el is engedte, mert tudtam, hogy nem akar most senki segítségéből. – Ő legalább Lea érdekét nézi.

- Nem érted, te lökött – most Rosalie csattant fel elég keményen. Eddig is tudtam, hogy tud ilyen lenni, de így látva elég félelmetes volt a látványa. – Mi is ugyan úgy féltjük a lányodat attól az őrülttől, mint te. Csak mi józanul gondolkodunk. Nehezen, de igazat kell adnom Alice – aki erre mintha megköszönné bólintott.

Furcsa módon én is nagyon kezdtem egy véleményen lenni a többiekkel. Én nem ismertem úgy Briant, mint ők, de az a kevés időt, amit vele töltöttem, rávilágított, dolgokra. Tényleg csak a bosszú jár az eszében és semmi más és nem érdekli, hogy közben kiken is gázol át. Ezt pedig csak szerelmem és nővérem nem látja be.

Én őket is megértem, hiszen a lányukról van szó. De, hogy a saját életüket is veszélyeztessék az már tényleg abszurd. Igaza van ebben Alice-nek és persze a többieknek is. Csak egy a baj, hogy ezt nem nekünk kellene belátni, hanem nekik. Mert mi beszélhetünk nekik, de mind a ketten a saját fejünk után fognak menni, mert rettentően makacsok. Fogalmam sincsen, hogyan lehetne lebeszélni őket erről, de tudom, hogy meg kell próbálnom nekem is, mert lehet, hogy rám hallgatnának.

- Edwrad – szólítottam meg őt, de Becca szeme is rám szegeződött. – Igaza lehet a többieknek. Brian mindenre elszánt és nem akarom, hogy bajotok essen – ezt ár mindkettőjüknek mondtam.

- Bella – szólalt meg Edward, elég éles hangon. Így még soha sem beszélt velem. Olyan rideg volt és ijesztő, de ezt próbáltam annak betudni, hogy nagy ideges Lea hogyléte miatt. – Ebbe ne szólj bele, ezt nem értheted!

Ekkor már tényleg elpattant bennem valami. Még, hogy nem érthetem, én is ugyan úgy aggódok a lánya miatt, mint ő csak eddig próbáltam a támasza lenni és nem, kiakadni. De ez már nekem is sok volt. Próbálok vele türelmes és megértő lenni, erre csak az kapom, hogy nem értem meg őt.

- Hogy mit mondtál? – próbáltam magara egy kis nyugalmat erőltetni, és nem egyből letámadni őt. Nem akartam összeveszi vele, csak tudni szerettem volna, hogy azt, amit mondott komolyan gondolta-e.

- Azt, hogy ebbe ne szólt bele – mondta, ugyan olyan kemény hangon, mint előtte. De mégse a hanghordozása fáj, hanem az, amit mondott. Mindig tudtam, hogy kötődik a lányához és mindent meg tenne érte, de akkor is fáj, hogy közben eltaszít magától. – Ez nem tartozik rád, ez csak rám és a nővéredre tartozik.

- Edward – szólt rá Jasper. Ő érezte, mik is kavarognak bennem és tudtam, hogy a védelmem miatt áll most testvére ellen. – Ezt te sem gondolod komolyan. Megértem, hogy ideges vagy…

- Hogy megérted! – csattant fel szerelmem. Olyan dühös volt, hogy megijedtem tőle és el is húzódtam tőle, persze csak annyira, hogy azt ő ne vegye észre. – Te ezt nem értheted, neked nincs lányod. Leának nem szabadott volt bajba kerülnie. Ti ezt egyikőtök se érti – támadta, most a családját. – Hogy is érthetnétek, neked nincs gyereketek…

- De úgy szeretjük… - próbálta jobb belátásra bírni Alice testvérét, nem sok sikerrel.

- Edwrad – hallottam meg egy nagyon halk, de határozott hangot, amire mindenki Becca irányába fordult. – Ennek tényleg nincs értelme – majd az órájára nézett. – Nem sokára éjfél, nincs időnk vitatkozni. A lányukról van szó. Inkább ki kellene találni valamit.

- Igen – helyeselt Sam is, most először szólalt meg mióta itt vannak. Ő is, mint Paul csak Jacob kedvéért volt itt és nem többért. – Gondolom, van valami terve valakinek.

- Nekem lenne – szólalt meg Jake, mire mindenki felé fordult és kíváncsian bámultak rá. – Engedjünk, hogy egyedül menjenek – erre mindenkiből kitört valamiféle reakció, Edward és Becca hálásan néztek Jake, míg mi többiek csak elleneztünk az ötletét.

De Edwardot és Beccát már nem tudtunk lebeszélni a dologról. Mert már csak azt vettem észre, hogy se szerelmem, se nővérem, nincs a szobába és az eddig zárt ajtó, már nyitva van. Lejezve, hogy nem rég valaki távozott a helyiségből. Nem akartam elfogadni, hogy szerelemem veszélybe sodorja a saját, de még nővérem életét is. De még csak azt sem tudtam feldolgozni, hogy ebbe Jacob is belement, aki állítólag mindennél jobban szereti Beccát és még a saját életét is kockára, tenne érte. De ez valahogy most nem jött át teljes egészében.

- Ez most még is mire volt jó? – vontam kérdőre Jacobot. De ő még csak rám sem nézett ellépett mellőlem és a többiekhez fordult.

- Akkor menjük utánuk – mondta egyszerűen. De én még mindig nem értettem, ebből az egész ebből semmit, de ezzel nem csak én voltam így, hanem a többiek is, így Jake folytatta. – Jaj ne már, hogy nem értitek. Na jó elmondom. Edward és Becca is túl makacs és úgyse hagyták volna, hogy segítsük.

- Ebben van valami – ekkor Jasper átvette a szót, mert neki már minden világos volt. – Ha azt hiszik, hogy nem segítünk, attól mi még utánuk mehetünk. És ha baj van közbe is léphetünk.

- Ez nagyszerű – lelkesedett fel Emmett is. – De akkor még is mire várunk?

- Eddig arra, hogy leessen nektek – mondta Jake egy vigyorral az arcán. – Mi – mutatott még a falkán. – La Push felől közelítjük meg a vízesést, ti meg a területetekről.

- Akkor induljuk – mondta Sam, majd kisétált az ajtón, a többi farkas megkövette őt.

- Nekünk is indulni kell – mondta Jasper. – Lányok ki maradtok és vigyáztok Bellára – mondta elég határozottan majd ő is elindult kifelé, és a többiek követték is őt. Mi lányok meg csak néztünk magunk elé, vártunk vissza szerelmeinket és reméltünk nem esik bántódásuk.

A harmadik díjam

Szabályok:

1. Megköszönöd, akitől kaptad, és belinkeled.
2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max 10 ember).
3. Értesíted őket az ajándékról.
4. Leírod, miért szeretsz másoknak írni.
5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak.

Köszönöm: http://wwwhopetwilight-mn.blogspot.com/

Megérdemlik:
http://www.cullenstories.blogspot.com/
http://nessiestruelove.blogspot.com/
http://renesmeeandjacoblovestory.blogspot.com/

Hogy miért szeretek írni? Ez jó kérdés. Talán azért, mert így kitudom adni magamból, mindazt a jót és a rosszat, amit átéltem. Az írás nekem olyan, mint egy jó szórakozás, vagy talán többi, olyan, mint egy élet stílus. Megnyugszom tőle és van mikor még a rossz kedvemet is el tudja mulasztani. Ez olyan, hogy valaki a zenét imádja, na én a könyveket és az írást.

Nem tudom, mit is kéne írom magamról. 16 évesen csajszi vagyok, akinek van négy kutyája és két nagyon idegesítő bátyja. Sokat olvasok és rajzolok. Imádom a művészeteket, de azt nagyon. Szeretek még sportolni, és a barátaimmal lógni. A sulit néha eléggé elhanyagolom (mindig találok valami izgalmasabbat a tanulásnál), de azért nem olyan vészes a helyzet. Nincs olyan sok minden, amit tudni kéne rólam, nagy vagyok olyan izgalmas egyéniség.

Puszi: Ros-alice

A második díjam

Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:

1. Ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2. A logót kirakom a blogomba.
3. A szabályzatot kirakom a blogomba.
4. Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5. Kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6. Megnevezem, hogy kitől és mikor kaptam, nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7. Betartom a szabályokat.


A hat író, akinek én szánom:
http://viharosszerelem.blogspot.com/
http://mandafanfiction.blogspot.com/
http://aftertwilightsaga.blogspot.com/
http://stigabiga.blogspot.com/
http://lucyrolicecullen.blogspot.com/
http://renesmeeandjacoblovestory.blogspot.com/

Teszt:


Név: Ros-alice
Becenév: Rami, Mona
Lakhely: Nagykanizsa
Születési hely: Úgyszint
Magasság: 165 cm
Névnap: január 11.
Foglalkozás: tanuló
Testvérek: 2 bátyóm
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelv: angol, német, olasz
Gyűjtemények. könyv, képeslap
Cipőméret: 36-37
Iskola: általános, gimi
Kedvencek: történelem, olasz
Hobbi: rajz, olvasás
Zsebpénz: Ezt nem kötöm mások orrára
Álom: főszerkesztő lenni egy neves kiadónál
Szerencseszám: 4
Szeretnék találkozni: Johnny Depp, Brontë nővérek (de már nem lehetséges)
Házállatok: kutyusok


A díjat kaptam: MN http://wwwhopetwilight-mn.blogspot.com/
utolag is köszönöm.
Kaptam: márc. 22. (hétfő)

28. fejezet

Sziasztok itt az új, ez egy kicsit szomorúra sikerült, elég depis hangulatomban írtam. Szóval, bocsánat, hogy ilyen lett. Remélem még mindig nem nagy gonoszság kérnem min. 10 komit úgy-e?
A következőn már dolgozom úgy, hogy a héten biztos, hogy megérkezik.
puszi: Ros-alice

ui: Jó olvasást!



Moonshiny



28. Fejezet – Csak még időben



(Edward szemszöge)




Nagyon ideges voltam és nem érdekelt semmi csak, hogy megtaláljam lányomat. Brian elrabolta, pedig Lea nem tehet semmiről, hiszen még csak két éves. Mióta az a szörnyeteg visszatért az életembe, az olyan, mint egy rossz horror film. Minden pillanatok alatt összedőlt, minden, amit felépítettem most romokban áll, de legjobban én vagyok romokban. Tudtam, ha nem találom meg időben Leát, akkor Brian bántani fogja és azt, mégse hagyhatom. Bármi áron, de meg fogom menteni a lányom életét.

Már régóta futottunk az erdőben fivéreimmel - vagy csak nekem tűnt hosszúnak ez az idő -, de még mindig nem értünk el a rétet, ahol Brian fogva tartotta Bellát. Emmett ötlete volt, hogy ott kezdjünk meg a keresést, de én ennek nem láttam sok értelmét, de reménykedtem. Brian nem volt olyan ostoba, mint az Emmett vagy Jasper gondolta. Ő ennél okosabb volt, de ami rosszabb még ehhez az észhez őrület is csatlakozott.

Brian már akkor sem volt teljesen normális, mikor ember volt. Azt hitte Becca a barátnője, mikor a lány csak szimpla barátként tekintett rá. Amkior pedig megjelentem Becca életében, na akkor már tényleg mutatkoztak rajta az őrületjelei is. Még magán a gondolatain sem tudtam kiigazodni, nemhogy a fiú személyiségén. Az, pedig, hogy átváltoztattam csak olaj volt a tűzre.

Szerinte én vagyok a rossz – ami valami formában igaz is, de akkor sem tennék ilyet – ő pedig a jó, aki megvédi tőlem szerelmét. Abban. Hogy szerette Beccát, abban nem voltak kétségeim, csak abban, hogy nem érti mi is, van köztünk. Becca közelében soha sem voltak rossz vagy őrült gondolatai, de mikor egyedül volt csak is a bosszú járt az eszében, amit majd rajtam fog megtorolni, mert elvettem tőle a lányt.

Időközben, míg ezeken gondolkodtam, megérkeztünk a rétre. A kunyhóban nem láttam semmi mozgolódást, mégis az egész helyet átjárt annak a szörnyek a szaga és lányom illata. Az illat a kunyhóból jött. Nem tudtam elhinni, hogy Brian mégis ide hozta volna a lányom. Ez nem volt rá jellemző, ő minden apró részletet megtervezett előre, nem volt ő ilyen felelőtlen. Kezdett bennem az, az érzés úrrá lenni, hogy ez csapda lesz.

Jasper gondolatai is erről tanúskodtak, neki is furcsa volt ez a helyzet. Ő már felmérte Briant, és tudtam, hogy ő milyen is valójában. Jasper volt a családunk az, aki mindent tudok a harcokról és, most is úgy állt itt, mint stratéga és nem úgy, mint Lea nagybátyja. Persze tudtam, hogy imádja a lányomat és fordítva is így van, de ő hideg fejjel volt képes gondolkodni ezekben a percekben nem úgy, mint én.

Én már régen beszaladtam volna faházba, hogy nem tudjam, ott-e a van a lányom. De mégse tettem és ezt valószínűleg Jazz-nek köszönhettem, mert furcsa nyugalom áram futott végig a testemen. Rá is néztem fivéremre, aki csak bólintott, hogy ő volt. De még így sem tudtam teljesen nyugodt maradni, tudnom kellett mi van Leával, nekem ő mindenkinél fontosabb és nem fogom őt elveszíteni.

Tudtam, hogy mikor megtudtam, hogy Becca terhes vele, megijedtem és elszaladtam, de az óta minden megváltozott. Azóta megszerettem, és már lányomként tekintek rá. Nem tudnám őt, elveszíteni, mert abba én is belehalnék. Lea még túl ártatlan ahhoz, hogy az én bűneim miatt kelljen szenvedni. De sajnos az is tudtam, hogy Briant megérdekli, ha bántja lányomat, ha azzal engem is bánt.

De ekkor egy ötlet pattant ki a fejemből. Talán ezzel túl járhatunk Brian eszén. A fiút nem megérdekli, ha nekem okoz fájdalmat, de az, nagyon is zavarná, ha Beccának okozna. Mert azt az egy gondolatot sikerült kihallanom a fejéből, hogy Beccának nem akar rosszat, és még mindig szereti. Talán azzal, hogy ezt valahogy a tudomására adjuk, talán azzal, elengedni Leát. Már csak azt kellene kitalálni, hogy hogyan közöljük vele ezt a tényt. Ezt a tervet el kell mondanom a testvéreimnek is, hogy segítsenek a kivitelezésében.

- Srácok – szólaltam meg hosszú idő ott először. – Van egy tervem, hogy hogyan szabadítsuk ki a lányom – testvéreim persze egyből felém fordultak és kíváncsian néztek rám. – Tudjuk jól, hogy Brian csak, azért rabolta el Leát, hogy nekem fájdalmat okozzon – erre a tényre mind a ketten bólintottak. – De azt is tudjuk, hogy Beccának nem akar semmi rosszat, mert még mindig, azt hiszi, hogy Becca viszont szereti őt.

- Igen ezt tudjuk – bólintott Emmett. – De honnan tudod, hogy még mindig szereti Becks-et? És mi a terved?

- Hallottam a gondolatiból és szerintem az érzelmei is erről tanúskodnak – próbáltam ötletemre megerősítést találni, amit meg is kaptam Jasper-től gondolatban: Ez jól gondoltad, még mindig szereti. – Szóval Beccának nem akar ártani csak nekem, ezért is rabolta el a lányom, de azt ő ne sejti, hogy ezzel Beccának is árt…

- Vagyis el kell neki mondani, hogy ezzel bántja Becks-et és akkor talán elengedni az unokahúgomat – fejezte be helyettem a mondatot Emmett. – De hogyan adjuk be neki ezt? – kérdezte. – Mert ez jó ötlet, de ahhoz először nem kéne őt találni.

- Igen ez igaz – szállt be az eszmecserébe már Jasper is. – De előtte, már ha nem bánjátok be kéne jutni a házba – mutatott kezével arra amerre a faház állt. – Mert nem tudom, hogy itt hogy vagytok, de én érzem mindkettőjük illatát és ez egésznek a forrása a házból, jön.

- Hogy jutunk be? – kérdezte Emmett, de én már teljesen mással voltam elfoglalva. Mert azzal, hogy Jazz, ezt mondta, hogy az illat forrása házból, jön teljesen elborultam az eszem és egyből be akartam rontani. De nem tudtam, mert fivéreim gyorsan visszarántottak. – Nyugi haver! – szólt rám Emmett. – Azzal, hogy berontasz, csak ronthatsz a helyzeten. Ki kell találni valamit.

- Emmett-nek igaza van, le kell nyugodnod – próbálta már Jasper is és be is vettette rám a képességét, ami elemi erővel tört rám, majd meg is nyugodtam. – Ne már is jobb – mondta Jazz hatalmas vigyorral az arcán. – Most pedig, úgy-e nem akarjuk, hogy Leának baja essen, így ki kell csalni a házból Brian-t – vetett be szakértelmét bátyám. – Ha kijön, valamelyikünk bemegy Leáért, addig a másik kettő elintézi Briant, mert kettővel már ő sem bír el.

Miután ezeket Jasper elmondta, mind a hárman azon kezdtünk el gondolkozni, hogy hogyan csaljuk ki lányom el rablóját. Figyelmet testvéreim arcát és gondolatait, de egyik se árut el nekem semmit. Mindketten próbáltak kitalálni valamit, de nem nagyon sikerült nekik. Ha pedig valamiféle gondolatunk támadt egyből el is vetették, mert vagy rossz volt, vagy Leát sodorták volna vele veszélybe. Azt pedig egyikük se akarta.

Végül aztán nekem támadt egy ötletem, ami talán veszélyes lehet, de csak is rám és Leát nem sodorja veszélybe. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy fogom ezt testvéreimnek is elmondani. Mert azt valahogy sejtettem, hogy nem lesznek oda az ötletért. Mert tudtam, hogy csak így szabadíthatom ki a lányomat a szörnyeteg karjaiból.

- Nekem van egy ötletem – szólaltam meg. – Mi lenne, ha ti elbújnátok, én meg kicsalogatnám Briant, majd kihoznátok Leát.

- Ez nem jó ötlet – csattant fel Emmett. – Elment az eszed?! Brian erősebb nálad, simán legyőz. Úgy, hogy Jasper elbújik, mi kicsaljuk csórikámat, addig Jazz kihozza a lányod.

- Igen ez így lesz a legjobb, szerintem is – azzal ő elszalad a ház ablaka alá. Majd ránk nézett, hogy mehet ő kész, van és, hogy csalhatjuk ki Briant.

Emmett-tel el kezdtünk játszani magunkat. Kiabáltunk, futottunk ide-oda, hogy legalább meglásson minket, vagy a szagunkat érezze meg. De semmi, mint ha ott se lettünk volna. Brian egyáltalán még tudomást se vett rólunk.

Már majdnem félórája bohóckodtunk fivéremmel, de az a szörnyeteg nem adott magáról életjelet. Aztán egyszer csak nyílt az ajtó. Mi Emmett-tel egyből felvettünk a támadóállást, de hiába az ajtóban csak Jasper jelent meg, egyik kezében Lea kardigánjával, másikban meg Brian kockás ingével.

Ekkor rám tört a felismerés ismét. Megint csak átvert minket, az egész illat, ami bejárta a rétet, az ezekből a ruhadarabokból származott. Idehozta a lányomat, majd el is vitte innen. Ez is csak a „nagyszerű” terv része volt, amit kiötlött az őrült elméje. De akkor hol van a lányom?! – üvöltöttem fel magamban, majd a térdemre zuhantam. Egyszerűen nem bírtam tovább és térdre rogytam. Nem bírtam elviselni a tényt, hogy Leának baja eshet, és sajnos már tudtam, éreztem, hogy Brian bántani fogja. Meg kell őt találni minél előbb, mielőtt nagyobb baja esne.

- Nyugi öcskös – próbálkozott Emmett. – Meg lesz Lea, csak… csak – nem fejezte, be a mondatott, mert éppen ekkor ért oda hozzánk másik testvérem, Jasper is. Jazz is letérdelt hozzám, majd átadta Lea ruhadarabját. Amit én egyből orrom alá helyeztem. Érezni akartam az illatát. Azt az illatot, amit annyira imádtam, de az ő illata mellett ott volt még annak a szörnyek is a szaga. Ez a tény, hogy az a féreg a kicsi lányomhoz nyúlt, vagy az, hogy a közelében, egyszerűen segített abban, hogy agyamat elöntse a lila köd. Felugrottam és törni, zúzni akartam. Már rohantam volna be az erdőben, hogy kiirtsam az erdőt, de Emmett elkapott és lefogott. – Hé, ennek nincs értelme – kiáltott rám. – Azzal, hogy dühöngesz, nem találod meg a lányod! – és igaza volt.

- Tudom – feleltem, a szorításban, még mindig idegesen. – De fel tudnék robbanni. Elvitte a lányom, és bántani fogja… tudom.

- Edwrad ezzel, akkor sem, ért el semmit – szállt be a vitába Jasper is. – És van itt még valami – mondta már nyugodtabb hangon. Kezét a zsebébe dugta, majd kihúzott onnan egy fecnit. A papírdarab hasonlított ahhoz, amit én kaptam Brian-től még korábban. Jasper átnyújtotta a lapot, én pedig mohon kaptam levél után. – Ez is ott volt a ruhák mellett.

- Ezt ő írta? – kérdeztem rá, de a választ már régen tudtam.

- Olvasd fel – szólított fel Emmett fivérem. – Tudnunk kell mit üzent, lehet, hogy kiindulási pont, hogy Lea épségben megkerüljön – és mennyire igaza volt. Emmett mindig viccelődött mindenkivel, de mikor a helyzet megköveteli, hogy komoly legyen, akkor ő a legkomolyabb és olyan tanácsokkal lát el, mint senki más. Pont úgy, mint most. Neki van igaza, el kell olvasnom Brian levelét.

- Legyen, felolvasom – egyeztem bele. – Kedves Barátom! – kezdtem bele a levélbe, de a barátom szónál, nagy levegőt kellett vennem, nehogy széttépjem azt. – Gondolom, már rájöttél, hogy lányod, nincsen a kunyhóban. De biztos, hogy rá, na de… Eddy, mit szólnál egy cserére. Én visszaadom Leát, te pedig visszaadod nekem Beccát, mert ő hozzám tartozik… ha mégse így döntesz és nem lesz csere-bere, akkor mondj búcsút lányodnak. A csere helyszíne és ideje még kétséges, még üzenek neked. Üdv: egy régi cimborád – fejeztem be az olvasást.

Majd felnéztem testvéreimre, akik ugyan csak furcsa arccal bámultak maguk elé. Emmett majd szétrobbant a dühtől, de próbálta magát tartoztatni, főleg miattam, hiszen az előbb ő nyugtatott. Jasper is hasonlóképpen volt, mint másik testvérem, de rajta, annyira ez nem látszott. Ő inkább próbált higgadtnak látszani, és így is gondolkodni a továbbiakról.

De itt nem volt min gondolkodni. Nem adhatom oda, annak az őrültnek Beccát, de azt is tudtam erről sajnos nem én, döntök, hanem az egész család. Próbáltam követni Jazz példáját és higgadt lenne, de ilyen körülmények között nem igazán ment. De legalább mind a hárman arra jutottunk, hogy haza kell mennünk, és ezt el kell mondani a többieknek is. A többiekbe pedig beletartoztak a Swan lányok is, és ez nem volt valami kedvező ismerve lányom anyját. Tudtam, hogy ha meghallja a csere lehetőségét, bele fog menni. Nem tudom, hogyan fogom erről lebeszélni, talán Jacob segítségét kéne ebbe kérnem.

- Induljuk – rántott ki merengésemből Jasper. Mi Emmett-tel csak bólintottunk, majd futásnak eredtünk.

Az út most nem volt olyan hosszú, mint az odavezető. Hamar megéreztünk, pont akkor, mikor a farkasok is megjelentek, már emberi alakban. Sam ment elől mögött ballagott Jacob is. Gyorsan odaszaladtam a fiúhoz, és leállítottam, oldalra húztam ő furcsán nézett rám, de nem szólt semmit se. Persze a többi farkas, már nem volt ilyen, egyből nekem akartam támadni, de Jake rájuk szólt, ők pedig bementek a ház, fivéreimmel együtt.

- Miről van szó? – tért a tárgyra egyből Jake, ezt kedveltem benne, nem tétovázott, rákérdezett arra, ami érdekelte. – Mert gondolom nem csak szórakozásból, akarsz velem beszélni. És jól gondolom?

- Igen – feleltem, majd kivettem zsebemből Brian levelét és átnyújtottam neki. Először furcsán nézett rám, hogy mit is akarom egy papír fecnivel, de végül még is elvette tőlem. – Olvasd el és megértesz mindent! – mondtam neki. Jacob magában kezdte el olvasni, és láttam rajta, hogy, amit a sorok között halad a dühtől eltorzul az arca. Mikor befejezte az olvasást, visszaadta a levelet. – Már érted úgy-e?

- Igen – mondta elég dühösen és már remegve. Így hátrébb kellett lépnem pár lépést, hogyha átváltozik, akkor nehogy nagy baj legyen. De már csak azt vettem észre, hogy a remegése kezd alább hagyni és már nem is olyan dühös. – Nem támadlak meg, lehiggadtam – mondta. – És most mi legyen, mert Becca ezt meghallja, biztos vagyok benne, hogy belemegy és addig, de addig ki fogja harcolni.

- Én is erre jutottam – vallottam be neki. – Nem szeretném, ha neki vagy bárki másnak baja essen és Brian elég kiszámíthatatlan. De Leát akkor is meg kell mentenünk. Mit tegyünk?

- Fogalmam sincs, de azt tudom, hogy ez az alak elég elszánt – mondta Jake. – Először Bellát, majd a kislányt rabolta el. Tudja, mit akar és, amit akar az Becks, ez van. Ki kell találni valamit még a követező levél előtt – úgy beszélt, mintha már lett volna valamiféle terve csak még nem, tudja, hogy hozza fel és adagolja be nekem.

- Mire is gondolsz pontosan? – kérdeztem tőle, nem akartam a fejében kutakodni, most nem. Annál fontosabb dolgom is volt, mint vele veszekedni. Mondjuk, azt is tudtam, hogy vitánk lesz a terve miatt.

- Adjuk meg neki, amit akar – mondta ki egy szuszra. Nem akartam hinni a fülemnek, mikor ezt meghallottam. Feláldozná a szerelmét, csak, hogy elkapjon egy vámpírt. Nem értettem Jacob hiszen, mindennél jobban szeretni Beccát és most még is ilyent tenne. – Tudom, mit gondolsz, de Becca úgy is addig küzd érte, míg el nem éri, ha pedig valami oknál fogva nem éri el, akkor magán akcióba kezd és akkor nem csak Leát veszítjük el, de az anyát is – és igaza volt a farkasnak. Becca túl makacs és biztos ilyent tenne és akkor tényleg az, lenne, amit Jake mond. Be kellett még saját magamnak is vallanom, hogy Jake jobban ismeri szerelmét, mint én.

- Igazad van – mondtam. – Akkor mondjuk el a többeknek, de én már most szólok, nekem ez akkor sem tetszik – Jake csak bólintott, hogy tudomásul veszi, majd elindultunk a ház felé.

A házhoz vezető után egyikünk se, szólt semmit se. De nem is kellet, amit akartunk azt elmondunk egymásnak. Nem akartam még jobban elrontani ezt a napot, ami már úgyis nagyon rossz. Először Lea, majd a levél, és a tartalma. Azt meg már tényleg nem tudtam, hogyan fogom családomnak beadagolni, hogy teljesítjük Brian követeléseit és cserélünk.

Amit beértünk a házba, nyakamba ugrott egy gyönyörű teremtés, név szerint Bella. Én is átöleltem őt és magamba szívtam kellemes illatát. A mai napomon, ő volt a leggyönyörűbb dolog. Csak öleltem őt és senki nem zavart minket. Senki nem szólalt meg, minden olyan tökéletes volt az ő karjaiban. De tudtam, hogy vissza kell tértem a szörnyen ijesztő valóságba. Oda, ahol lányom egy szörnyeteg kezében van, oda, ahol nem sokára el kell, mondom szerelememnek, hogy testvére lesz a csere, hogy visszakapjam a lányom. Ezekkel a gondolatokkal, távolodtam el tőle, persze nem messzire, csak úgy, hogy az oldalamra állhasson.

Családom rám nézett. Valami boldog volt, hogy haza jöttem, valami ugyan boldog volt, hogy lát, de az, már elszomorította, hogy Lea, nincs itt velünk. De most mégse ők érdekeltek, hanem az, hogy sehol sem látom Beccát, kérdőszemekkel néztem szerelmemre, aki egyből tudta, miről is van szó.

- Fenn Lea szobájában, én is ott volt eddig vele, de mikor hallottam, hogy megjöttetek, lejöttem. Beccával, úgy se lehet most sok mindent kezdeni – kérdőn néztem csak ismét rá, hogy mi az, hogy nem tudnak vele mit kezdeni.

- Teljesen maga alatt van – adta meg a választ most apám. – Jake szerintem jobb, ha felmész hozzá – a fiúnak nem is kellett több, már is rohant fel a lépcsőn a szerelméhez. – Edward – szólított meg apám. – Jasper mondott valami egy bizonyos levélről, a tartalmát nem mondta el, úgyhogy kérlek, avass be minket.

- Brian üzent nekem – válaszoltam apámnak. – Azt írta visszaadja a lányom…

- Ez nagyszerű – szólt közbe Rose nővérem, de én már tudtam, ha meghallja a feltételt már nem lesz ilyen boldog, de ezt neki is feltűnt, mert, amit meglátta az arcom, az ő arcáról is eltűnt a mosoly. – Mit kér érte?

- Beccát – adtam meg a választ egy szóban. Nem akartam túl ragozni a dolgot, így is sok idő fogunk elvesztegetni, azzal, hogy lesz csere vagy nem, de azt is fölöslegesen, mert már ezt eldöntöttünk Jake-kel.

Mindenki megdöbbent azon, hogy én milyen nyugodt vagyok és azon is, hogy Brian, hogy kérhet ilyent tőlem. Apám nem akart hinni a fülének, pont, úgy ahogy anyám sem. Rose és Alice egyből elvettették az ötletet, míg párjaik, gondolkodtak, hogy ha teljesítjük, akkor ez, még a javunkra is válhat. Ezek a gondolatok főleg Jasper agyában születtek meg. Azon gondolkodott, hogy ha mégis lenne csere, akkor, talán ha csapdát állítunk a fiúnak, el is kaphatnánk, és mindkettőt megmenthetjük. Ez a terv nekem pedig nagyon is tetszett.

- Akkor most mi legyen? – szólalt meg végül Emmett. Én csak Jasper bámultam, aki rájött, hogy miért is, így úgy döntött, hogy megossza a tervét a család többi tagjával is.

Mikor elmondta az ötletét, elég megosztott eredmények születtek. Valami teljes képtelenségnek tartotta a dolgot ezek főleg a lányok voltak. Emmet belement úgy, mint én is. Szüleink pedig csak gondolkoztak rajta. Apám mérlegelte az ötletet és végül ő is belement. Anyám is hasonlóan erre a következtetésre jutott, de ő nem mérlegelt, hanem csak akkor mond igen, ha Becca is belemegy ebbe. Anyám megértette, azt, hogy mit is érez most, hiszen ő is elvesztette a kislányát.

Ekkor jelent meg a lépcső alján Jake és Becca, ölelkezve. Jake már nagyjából vázolta neki a helyzetet és mi is elmondtuk a terv apró változásait. Így csak azt kellett megvárni, miként dönt Becca. Végül Becca döntött:

- Benne vagyok – mondta határozottan. – Leszek a csere tárgya.

Ekkor Alice hirtelen kifutott a házból, majd pár perc múlva egy levéllel a kezében tért vissza. A levél olyan volt, mint amit a zsebemben tartottam. Odaszaladtam és elvettem Alice-től a papír.

27. fejezet

Moonshiny




27. Fejezet – Veszteség



(Edward szemszöge)




Éreztem valami különös állott szagot a levegőben. Ami, ha jól sejtettem ez egy vámpír szaga és ez Brian-é. Először még nem akartam hinni a saját szagló szervemnek, csak akkor tudatosult, hogy minden bajom okozója a közelben van, mikor Jake torkából egy nagyon dühös morgás tört fel. Majd remegni kezdett és farkasként termett Becca és lányom előtt. Én is így cselekedtem, csak én Bella elé álltam, hogy őt védjem.

De nem kellett sokat gondolkodnom rajta, hogy sokkal jobb lenne, ha a lányok a házba mennénk, mert ott az egész család, és ha harcra kerülne a sor, nem biztos, hogy meg tudnánk védeni őket, védeni. Volt akkora szerencsénk, hogy Brian elég messze volt még, mert gondolatait csak foszlányként hallottam. Annyi idejük még van, hogy visszaérjenek, mi pedig, elintézünk a vérszopót – üzente Jake gondolatban. Én pedig nagyon is egyet értettem vele így csak bólintottam.

- Menjetek vissza a háza – kiáltottam el magamat. Lányok pedig, nem tiltakoztak, hanem elindultak. – Itt van Brian.

Azonnal futásnak eredtek. Még vártunk pár percet, de nem túl sokat annyi időnek nem volt. Láttam még, ahogyan Bella vissza-visszanéz ránk, majd többet nem. Mi pedig bevetettünk magunkat az erdőben és őrült rohanásba kezdtünk, hogy elkapjuk a zsákmányunkat, de sajna Brian minket gondolt annak.

- Üzened meg a többi farkasnak, hogy segítsenek nekünk – kértem Jake, de kérnem sem kellett volna, mert már réges-régen volt, csak én nem hallottam, mert a lányokkal voltam el foglalva.

La Push-ból közelítik meg a fickót – üzente ismét. Majd az illatát követve elértünk egy tisztásra, de Brian sehol sem láttuk. Kezdtem, arra gondol, hogy ez egy csapda és már el is kapta Leát és a családomat. Már fordultam is volna vissza, mikor Jake figyelmeztetett. – Nyugi, itt van, nézd! – és ott is volt egy fa tetején ült és minket figyelt.

Nem tudom mi volt a szándéka gondolatait elzárta előttem és csak bámult minket majd egyszer csak leugrott elém. Egyenesen a szemembe nézett és sütött belőlünk a gyűlölet, amit irántam érzett. Ha a szemeivel ölni lehetett volna már a pokol legsötétebb bugyraiban, égtem volna. De mivel így nem tudott megölni, támadni kényszerült, és már emelte volna is a kezét, hogy üssön, mikor megérkeztem a farkasok, La Push felől, a mi oldalunkról pedig a családom férfi tagjai. Már ordítani készültem velünk, hogyan is képzelték, csak úgy ott hagyni Bellát, Beccát és a lányom. De ekkor egy nyugalom hullám söpört végig testemen, köszönhetően Jasper testvéremnek. Majd apám üzenetét hallottam meg a fejemben: Anyádék vigyáznak rájuk!

Ettől a ténytől nem lettem higgadtabb. De ezzel már nem is törődhettem, mert csak egy hatalmas pofont éreztem a márvány arcomon, majd elrepült pár métert, de amilyen gyorsan csak tudtam fel álltam, és most én támadtam neki Brian-nak.

- Ez az én harcom, de szóljatok közben – szóltam rá a többiekre. Mert ez tényleg nem tartozott másra, csak rám és teremtményemre. Én tettem Briant szörnyé, nekem is kell elpusztítanom őt.

Régebben még reménykedtem, hogy erre nem kerül sor, de reményeim szertefoszlottak, akkor mikor elrabolta szerelmemet. Már akkor tudtam, hogy ennek csak úgy lesz vége egyszer és mindörökre, ha valamelyikünk meghal. Én pedig csak abban reménykedhettem, hogy nem én leszek az a valaki.

Megütöttem Brian-t és a farkasok, elé elesett. A farkasok most tiszteletben tartották a döntésemet és nem támadtak rá. Így én azonnal Brian-en teremtettem el kezdtem verni. De arra nem számítottam, hogy ellenfelem is erős, és nem is akármilyen erővel rendelkezett. Talán még Emmett-nél is erősebb volt. Csak annyi előnyöm lett volna, ha hallom a gondolatait, de az elrejtette előlem, így nem tudtam honnan is fog támadni. Brian egyre nagyobb előnyt szerzett magában a harcban, de én még így se kérdtem segítséget. Nem akartam, hogy családomnak vagy a farkasoknak valami baja essen. Azt nem bocsátottam volna nem magamnak.

De azt is tudtam, hogy segítségünk nélkül elveszítem a csatát, és akkor egy szörnyet szabadítok rá a világra. Aki könnyen elintézni majd Leát vagy Bellát, ha én már nem tudom őket megvédeni. Két tűz közé kerültem, ha segítséget kérek, akkor esély van arra, hogy valaki megsérül vagy akár meg is hal, de nem teszem akkor én, fogok meghalni. Be kellett magamnak vallanom, hol segítségkérés nélkül végem van.

Jasper felé fordultam, aki érezhette a bennem lakozó vívódás. Jazz mégis tisztelemben tartotta a döntésemet, ezért is volt könnyem dolgom vele, mint Emmett-tel. Emmett forró fejű és imád bunyózni és láttam is rajta, hogy nem kell neki sok és odajön nekem segíteni, de Jazz visszafogja.

Mikor Jasperre néztem, ő már tudtam, miért figyelem. Tudtam, hogy rájöttem, hogy segítség kell. Ő gyorsan mondta a többieknek a dolgát, aki már is Brian-re támadtak. Jasper jó harcos volt, tekintve előző életére, így tudta, mit miért is mond. Mindenki, még a farkasok is segítettek elszedni rólam Briant, de ők csak Jacob kérésére cselekedtek, amit megértettem. Az ösztöneikben van, hogy a vámpír ellenség, de még is az első és legfontosabb számukra falka. Mivel Jake is a falka része, és Sam után a második rangban van segítettek.

De azt is tudtam, hogy Jake is csak lányom, Lea és a Swan lányok kedvéért teszi. Nekik nem akart fájdalmat okozni. Engem ugyan úgy várszopónak tartott, de azt is tudtam, ha nem lennék az, ami, és létünk miatt nem utálnánk a másik, akkor nagyon is kijönnénk. Ezt pedig Jacob is tudta, de nem vallotta volna be még magának se.

Amit ezeken töprengettem, már csak azt vettem észre, hogy megszabadultam Brian szorításitól, de azt is láttam, hogy ő nincsen sehol sem. Közbe néztem és láttam, amit lerohan az erdőbe útközben még egy fáknak csapja az egyik farkast, majd a sűrűbe ugrik. Követtem szememmel, ameddig tudtam, majd átlépte a határvonalat és az óceánba vetett magát.

Fölösleges lett volna utána mennünk a víz, úgyis elmossa a szagát, de a farkasok azért utána eredtek, hát rá találnak. Mindegyik vérfarkas elment kivéve Jacob ő hazajött velünk a Cullen házba, mert nagyon aggódott a lányok épsége miatt, pont úgy, mint én.

Jaocb ment elől farkas alakban, utána Jasper és Emmett egymás mellett, fiai után apám és legvégül én. Én is szívesen futottam volna elől, de inkább a biztonság és saját lelki nyugalmam kedvéért hátul futottam. Nem akartam, hogyha Brian valamiféle csellel átjárt volna a farkasok eszén, és hátulról támadna meg minket, akkor valamelyik családtagom legyen az áldozata. Sokkal inkább leszek akkor én az.

Nem akartam, hogy nekik essen baja. Mégis az, az érzésem volt, hogy nem ők, hanem, inkább lányomat fogja bántani. Ez az érzés pedig az egész út során bennem maradt és egyre nagyobbra nőtte magát. Már-már akkorára, hogy Jasper többször is hátra nézett, hogy most mi ütött belém.

Már nem voltunk messze a háztól, és már sötétedett is, mikor újra az orromban éreztem Brian szagát, ami azt jelenti, hogy ő is a közelben van. Most felgyorsítottam a lépteimet, hogy hamarabb érjek a házba, de nem csak én figyeltem fel a szagra, hanem a többiek is. Menj a lányodhoz, mi megnézünk a többieket! – kiáltott felém Jasper hangja.

Én pedig úgy is tettem, hogyan a kis hang mondta a fejemben. A lányom nem a nappaliban volt, ezt már régebb óta tudtam, ott csak szerelmem és Becca volt. Ők jól voltak. De a lányom illatát és már Brian szagát sem éreztem a közelben. A kislányom ablakán ugrottam be, ott nem találtam senkit, csak egy feldúlt gyerekszobát és Alice-t, amit a földön kuporog valószínűleg látomása miatt. Leguggoltam hozzá és szólongatni kezdtem, pont, úgy ahogyan Jasper szokta, de nem volt túl sok értelme, mert meg sem szólalt. Így inkább már-már az összeroppanás szélén belenéztem húgom fejébe. Ott csak egy kacagó Brian-t láttam…

Ekkor Alice látomásának vége szakadt és újra a valóságban voltunk mind a ketten. Most már tudtam, hogy húgom jól, így már csak a lányom érdekelt és azt, hogy hol van. Nem értettem miért van, feldúl a szobája. Alice néztem, de láttam rajta, hogy ő sem ért semmit se.

- Hol a lányom? – kérdeztem, inkább magamtól. Mint sem Alice-től. És ekkor, mint villámcsapás ért a felismerés, hogy Brian-nek végig ez volt a terve. Azzal, hogy elcsalt minket itthonról és a vízbe ugrása is csak a terv része volt, hogy elrabolja a lányomat. – Elvitte Leát – mondtam ki már hangosan is.

Alice arcára kiült a rémület és a fájdalom, de most nem érdekelt, hogy ő mit is érez, csak, hogy lányomat biztosságban tudjam itthon. De még azt sem tudtam, hogy hol is kezdjem el keresni, vagy hogy egyáltalán mihez is kezdjek.

- Szólni kellene a többieknek Leáról – adta meg a választ a kérdéseimre Alice húgom.

Tudtam, hogy ez a helyes döntés, hogy mindent elmondjuk a családomnak, és Beccáéknak. Mégse akartam őket ebbe belekeverni. De muszáj lesz. Már a harc során is rá kellett döbbennem arra, hogy lányom el rablója sokkal erősebb, mint én. Családom nélkül pedig nem tudom legyőzni és visszaszerezni a lányomat.

Alice-szel karöltve hagytam el a gyerekszobát és mentünk le a lépcsőn. Mindenki ott volt már Jake is emberként állt Becca mellett és ölelte e lányt. Én szerelmem, apám előtt állt és rólam kérdezősködött, gondolom, mert aggódott, és mert nem látott sehol.

- Itt vagyok –szólaltam meg a lépcső aljáról és, mikor Bella meghallotta a hangomat, már is a nyakamba ugrott. Átöleltem jól esett a közelsége, megnyugtatott. Bella közelség jó hatással volt rám, így beszívtam a haja illatát, de azt is tudtam, hogy szembe kell néznem a rideg valósággal. Kibújtam Bella ölelő karjaiból, aki erre furcsán nézett rám, de nem szólt semmit, hanem elállt előlem és Alice-hez fordult.

- Mi történt fiam? – kérdezte szeretett anyám. Szemeiben láttam, hogy nagyon aggódik miattam, és gondolataiból rájöttem, hogy miért süt a szeméből ennyire az aggódás irántam. Láttam saját magamat, még engem is ledöbbentett a látvány, amit nyújtottam. Úgy néztem ki, mint egy zombi és szemeim is beesettek voltak. Anyám már elindult hozzám, majd meg is ölelt. – Mondd csak el, hogy mi bánt! Talán segíthetünk – mondta kedvesen.

- Brian… elvitte Leát… - csuklott el a hangom többször is, de kimondtam. Mindenki magam elé bámult és próbálta feldolgozni a hírt. Szerelmem Alice vállára hajtotta a fejét és úgy sírt a fájdalomtól. Majd Beccára kúszott a pillantásom, akit Jacob magához akart húzni, de ő visszautasította az ölelő, vigaszt nyújtó karokat. Majd pedig kirohant a házból. Jake már indult volna utána, de én megállítottam. – Nekem kell vele beszélnem – szerencsémre a farkas megértette és engedte, hogy szerelme után megyek.

Az ajtón mentem ki, ahol Becca is távozott. Már korom sötét volt én mégis tisztán láttam a lányt, aki után kijöttem. A lépcsőn ült és a fejét térde közé szorította, mindig ezt csinálta, ha nem akartam kimutatni az érzelmeit. De hiába csinálta, ezt már remegett a sírástól. Ez a módszer már többször bejött neki, de most a fájdalmam sokkal nagyobb volt, mint az ereje.

Odamentem hozzá és átöltem a vállát és csak reménykedni tudtam, hogy nem löki le magáról - ez volt a legrosszabb tulajdonsága, hogy nem engedni, hogy segítsenek neki, és magában tartja az érzéseit. Most nem lökött el magától, hanem megmaradt mozdulatlanul. Nem tudtam, mit kéne, tegyek, hogy jobban legyen, hiszen nekem is ugyan úgy fáj, hogy elrabolták a lányunkat, mint neki.

Mindent el kell követnem, hogy megmentsem Leát, attól az őrülttől. Meg fogom hagyni, hogy bántsa őt. De pont ezt mondta akkor is mikor eldöntöttem, hogy elhagyom Forksot, és mégis hagytam, hogy elvigye. Ha jobban vigyáztam volna Leára, akkor még most is itt lenne, de az én hibámnak és felelőtlen viselkedésemnek köszönhetően elvitte őt. Az én hibámból lehet, hogy Leának baja esik vagy, ami még rosszabb… de ezt még csak gondolatban sem merem ki mondani.

Nem mertem még gondolni se arra a szóra… de főleg nem úgy, hogy Leára egy közös mondatban szerepeljen. Ha elveszíteném őt fogalmam, sincs, hogyan tudnám tovább élni ezt az életet. Ő volt a napsugaram és az egész családé. Amilyen pici volt… - de nem, nem volt ő még most is él erre nem szabad gondolnom – annyira nagyszájú, pont, mint Becca volt régebben. Mindig járt a szája és képes volt még mindig komor Jaspert is megnevetetni. Ha történne vele valami, azt nem csak én de az egész Cullen család is megszenvedné.

- Ugye visszahozod… őt? – hallottam meg Becca hangját most először hosszú ideje. Felnézett rám és láttam szemeiben a félelmet, hogy elveszítheti a lányát, az aggódást és a féltést. Tudtam, hogy ő is hasonlóképpen szörnyen érzi magát, mint én. – Ugye? Edward ugye? – kérdezgette kétségbeesetten.

- Igen – nagyon remélem igen – tettem még hozzá gondolatban az utolsó szavakat. Nem akartam még jobban megrémíteni, így is ki volt borulva. Ekkor kinyílt mögöttünk az ajtó és Carlisle jelent meg, mögötte Jake-kel. A fiú odajött hozzánk, kivette a kezemből Beccát és bevitte a házba.

- Gyere te is be – mondta apám, majd elindult be az ajtón, de mikor észrevette, hogy nem megyek vissza szólt. – Be kell beszélnünk, hogy hogyan mentsünk meg az unokámat – és már nem is volt a házban.

Felálltam én is és követtem a többieket. A nappaliban továbbra is mindenki ott volt, ugyan olyan, arccal és gondolatokkal, mint mikor kimentem. Rose fejében éppen ez járt: – Nem értem, hogyan történhetett. Alice magát hibáztatta: Az én hibám, látnom kellett volna. Két fivérem is hasonlóan gondolkozott. Jake Beccáért is aggódott látva az állapotát, de a lányomért is. Szerelmemtől nem hallottam semmit, de ezt már kezdtem megszokni, de látszott rajta, hogy ő is ki van borulva.

Anyám és apám fejében a kiszabadítás körül jártak a gondolatok, és értem aggódtak: Ha Leanak valami baja esik Edward… utána fog menni. És milyen igazunk volt szüleimnek, de ezt már akkor elhatároztam, mikor rájöttem, hogy eltűnt. Tudtam, hogy ha itt hagyom a családot sok mindenkinek, okozok vele fájdalmat, de én se élhetek majd ekkorával.

Egyedül csak Bellát fogom sajnálni, hogy megint el kell, hogy veszítsen. De azt is tudtam, hogy majd túl fogja élni, és elfelejt majd engem. Nélkülem pedig majd lehetősége lehet egy jobb életre, ahol biztosságban van és nincsenek lelketlen szörnyek, mint én.

- Na ebből elég – kiáltott fel Jasper. Ránéztem, mert nem értettem a viselkedést, de amit megláttam arcát, rájöttem. Érezte a fájdalmamat és, hogy magamat hibáztattam, de nem hittem volna, hogy ezek annyira erősek érzelmek, hogy már rám is szóljon. – Edward hagyd abba! Még most is képes vagy magadat hibáztatni. Ez nem csak a te hibád, de a mindünké. Inkább azon járna a fejed, hogy hogyan szabadítsunk ki a lányodat! – adta ki magából a felgyülemlett dühöt.

- Tudom, és igazad van – mondta Jazz-nek. Minden egyes szavai igaz volt. Meg kell találni, meg kell menti a lányom. – De mihez kezdjünk?

- Én szólhatok a többieknek – állt előre Jacob, de még mindig óvón ölelte magához kedvesét. – Átkutathatjuk a környéket, csak hagyott maga után valamit. Én Lea illatát bárhol felismernénk.

- Ez nem rossz ötlet – helyeselt neki apám. – menj csak nyugodtan, mi majd addig vigyázunk Beccára – tette még hozzá, látva, hogy nem akarja ilyen állapotban itt hagyni a szerelmét.

- Jó legyen – egyezett bele – Értesítelek titeket, ha találunk valamit - Majd adott még egy csókot szerelmének és már az udvaron is volt. Befutott az erdőbe és onnan már nem láttam merre is tart, mert visszafordultam családomhoz.

- És mihez kezdjük mi? – kérdezte Rose, már-már dühösen. – Az mind szép és jó, hogy a kutyusok végzik a dolgunkat, de Lea a mi családunkhoz tartozik és valamit nekünk is tennünk, kell.

- Nyugalom lányom – szólt rá Esme. – De igaza van. Valamit tennünk kell, mielőtt… késő lenne…

- Ki ne merd mondani – szóltam rá. Nem fogom senkinek se engedni, hogy már most eltemesse, és múlt időben beszéljen a lányomról. – Ő él – mondtam már kissé hisztérikusan.

- Sajnálom fiam – szólt anyám bűnbánó hangon. – Nem úgy értettem.

- Edward is tudja – adta meg helyettem a választ Jasper. – Csak kiborult. De nem akarok én is lökni még egyet rajta, de tényleg ki kéne valamit találni és cselekedni kéne. Mert én éreztem Brian érzelmeit, és mindennél jobban gyűlöli Edwardot és bármit, megtenne, hogy ártson neki – fejezte be. De én ezeket már régen tudtam.

- Akkor még is mit tegyük? – kérdezte Alice szerelme mellől. – Mert én nem látok semmit. Se Leáról… se Brian terveiről. Nem tudom, mire készül, de rossz előérzettem van.

- Mi van, ha oda vitte Leát, ahová Bellát is –szólalt meg Emmett.

Ez pedig nem is volt olyan rossz ötlet. Igaz én ezt valószínűtlennek tartottam, mert valljuk be Brian ennél okosabb, de legalább van egy kiindulási pontunk. Ez is már valami, azok után, hogy eddig egy értelmes gondolat se hagyta el a szánkat, kivéve Jaket, de ő tett is, hogy ezt az ötletét megvalósítsa.

- Jó akkor páran odamegyünk körülnézni – vette elő stratéga oldalát Jasper. – Én, Emmett… és Edward – bólintottam, hogy én is megyek, nem tudok egy helyben lenni és várni, a fejleményekre. – Akkor mi hárman, odamegyünk. Ti pedig az erdőben néztek körül, de valaki mindig marad a házban is, mert szerintem Brian még hallat magáról.

- Legyen – egyeztünk bele mind.

Ezek után pillanatok múlva már, kint is voltam a sötét éjszakában, ahol nem sokára fivéreim is követtek. Jazz még mielőtt elindultunk volna arra a tisztásra, ahol Bellát tartott fogságban elmondta, hogy ne merjük hősködi, de ezt inkább csak nekem mondta. Ő már régen tudta, hogy olyan düh és fájdalom van volt minden porcikában, hogy ha meglátom azt a szörnyet nem, tudnék magamon uralkodni. De Jaspert megértette az érzéseimet ő tudta a legjobban, hogy ez mennyire rosszul érint engem. A lelki beszéde után pedig már is a futásnak eredtünk.


Sziasztok remélem nem bunkóság kérem tőletek min 10 komit (a chat most nem számít)