29. fejezet

Sziasztok!

Tudom sokat késtem, de rengeteg dolgom volt és sok minden jött össze. De nem akarlak titeket ezzel untatni. Szóval itt a friss, húsvéti ajándékkal összekötve. De én is kérnék valami ha nem gond, de szerintem tudtátok mi az min. 10 komi, az nem olyan sok. Szóval remélem megkapom.

Puszi: Ros-alice

ui: Kellemes Húsvéti Ünnepeket!



Moonshiny




29. Fejezet – A szülői érzések erősek




(Bella szemszöge)



Mióta megtudtam, hogy Leát elrabolta Brian én is magamba fordultam. Úgy ahogyan körülöttem az egész család. Mégis próbáltam erős lenni főleg szerelmem miatt, aki már így is teljesen összeomlott és nővérem miatt, aki itt fekszik mellettem Lea ágyán, de egy szót sem szót egészen, azóta, hogy a fiúk elmentek Brian után.

Tudtam jól, hogy nehéz lehet ez most neki, de nem érthettem, hogy hagyhatja el magát ennyire. Mégse ez érdekelt, féltettem őt. Féltettem saját magától. Féltem, ha nem kapja vissza a lányát, ha Edward nem járt sikerrel, akkor kárt tesz magában és ennek még a gondolata is ijesztő volt. Nem, hogy ez a valóságban is megtörténjen.

Ekkor zajokat hallottam meg lentről. Tudtam, hogy Becca is hallja, de meg sem mozdult. Nem érdekelte mi zajlik odalent, ellentétben velem. Én azonnal felpattantam a helyemről és lerohantam a lépcsőn. Éppen mikor leértem, akkor nyílt ki az ajtó és jelent meg mögötte Sam és a falka, és Edward fivérei. De Edwardot és Jake-t sehol sem láttam.

Attól tartottam bajuk esett, de gyorsan megcáfoltam saját magam elméletét, mikor kinéztem az ablakon és ők ott álltak az erdő szélén, és éppen elmerülten tanácskoztak valamiről. Ekkor körbe néztem a családon és észrevettem, hogy Jasper és Carlisle eltűntek a szobából. Gondoltam Jazz beavatja apját a történtek be, hogy mit is derítettek ki Leával kapcsolatban. De ez most nem is érdekelt annyira, sokkal inkább, az, hogy Edward mit beszélhet ennyi ideig Jacobbal. A fiúk eltitkolnak valamit, elölünk, de én úgy sejtettem, hamar megtudjuk micsodát.

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és ekkor tért vissza Jasper és Carlisle is a szobába. De ők már ekkor nem érdekeltek. Amit megpillantottam Edwardot, egyből a nyakába ugrottam, tudtam, hogy most szüksége van rám és én sem akartam elszakadni tőle. Olyan jó volt őt ismét átölelni és élvezni az illatát, bár tudtam, hogy ez nem fog már sokáig tartani, mert már elhúzódott tőlem, de én az oldalára álltam, nem akartam távol lenni tőlem. Majd végig nézett családján, de végül rám nézett és kérdő szemein keresztül, Beccáról érdeklődött.


- Fenn Lea szobájában, én is ott volt eddig vele, de mikor hallottam, hogy megjöttetek, lejöttem. Beccával, úgy se lehet most sok mindent kezdeni – adtam meg neki a választ, de ismét csak kérdező szemeket kaptam.
- Teljesen maga alatt van – adta meg a választ most apja. – Jake szerintem jobb, ha felmész hozzá – a fiúnak nem is kellett több, már is rohant fel a lépcsőn a szerelméhez. – Edward – szólította meg Carlise. – Jasper mondott valami egy bizonyos levélről, a tartalmát nem mondta el, úgyhogy kérlek, avass be minket – ezt most én nem értettem, úgyhogy kíváncsian hallgattam, mit is fog mondani szerelmem.

- Brian üzent nekem – válaszolta Edward. – Azt írta visszaadja a lányom… - erre a mondatra mindenki nagyon megörült.

- Ez nagyszerű – szólt közbe Rose, aztán el is hallgatott, mert ő is mind mindenki más a szobában rájött, hogy Brian akar valamit cserébe. Erre a felismerésre nekem szörnyű érzésem támadt. Ezt Rosa-nak is feltűnt, mert, egyből fel is tette a következő kérdését. – Mit kér érte?

- Beccát – adtam meg a választ szerelmem egy szóban. Nem tudtam fel fogni, hogy lehet ilyen nyugodt, mikor a lánya anyáról van szó.

A család többi tagja hasonlóan hozzám meglepődve álltak a fejlemények előtt. Ők is, mint én nem akartak a nővéremet veszélybe sodorni, de valahol szívem legmélyén tudtam, hogy ez a legjobb és talán az egyetlen mód arra, hogy Leát megmentsük. Úgy vettem észre, hogy erre nemcsak én jöttem rá, hanem szerelmem fivérei is.

- Akkor most mi legyen? – szólalt meg végül Emmett. Szerelmem csak Jasper bámulta, aki erre elmondta az elég furcsa és szerintem veszélyes tervet a családnak és a farkasoknak.

Nem mindenki volt oda az ötletére, de volt olyan is, aki egyet értett. Én még is Esme állás pontja mellett maradtam, miszerint csak akkor fogja támogatni a tervet, ha Becca is belemegy a dologban. Épp ekkor meg is jelent nővérem a lépcső alján Jake-kel.

- Benne vagyok – mondta határozottan. – Leszek a csere tárgya.

Valahogy éreztem, hogy ez lesz, de nem akartam elhinni. De még csak időm sem volt megszólalni, mert csak azt vettem észre, hogy Alice hirtelen kirohan az ajtón, a következő pillanatban pedig, Edward elrohan mellőlem és kinyúltja Alice felé a kezét. Mire a lány átnyúlt neki egy levelet.

Erre rossz előérzettem támadt. Valahogy éreztem, hogy a levélnek köze van Brian-hez. Edward először csak magában kezdte elolvasni, és ahogyan haladt a sorok között úgy lett tekintete egyre sötétebb. Ekkor már biztos voltam, hogy Brian hagyta a levelet.

- Mit írt? - hallottam meg nővérem halk, kétségbeesett hangját. Edward felemelte a fejét és Beccára, majd rám nézett. Tudtam, hogy most biztatásra van szüksége így odaszaladtam hozzá, és átöleltem hátulról. Így próbáltam tudatni vele, hogy mellette vagyok, bármi is legyen. – Mondd el! – kiáltott rá türelmetlenül Becca. Tudtam, hogy neki is nagy nehéz ez most és meg is értettem a viselkedést.

- Jobb, lesz, ha elmondod – mondtam neki most én valamivel nyugodtabb hangon, mint nővérem. – Mind tudni szeretnék mi áll a levélben – hogy erősítést kapjak, az egész család egy emberként bólintott.

- Legyen – adta be derekát szerelmem. – De előre szólok, hogy jobb lenne, ha nem tudnád és nem lennél te a csere – nézett hosszán nővéremre.

- Edward – lépett el Jake mellől Becca és szerelmem elé állt. Állva annak nézését. – Meg akarod menteni a lányunkat, úgymint én. Úgyhogy ne ellenkezz ez az egy megoldás, van, hogy visszakapjuk őt.

- Tudom, de akkor sem vagyok oda érte – mondta. – Pedig én találtam ki – tette még hozzá. – Akkor nézzünk mi áll a levélben – kezdte az olvasást, és minden szem figyelmesen rá szegeződött. Mindenki nagyon kíváncsi volt, mit üzent ismét Brian. – Kedves Barátom és Szerelmem! – a szerelmem sónál az egész ház felmordult, főleg Jacob hangját lehetett hallani. – Gondolom már mind, tudjátok mit is, akarok… Bekset. Na de ezt most hanyagoljuk. Úgy döntöttem, hogy a kicsi Cullen, akkor megy haza, ha ma éjfélkor a vízeséshez hozod nekem Beccát. Egyedül gyertek. Üdv: egy barát. Ui: Megmentelek tőle… - ennyi volt a levél, de tudtam, hogy nem a hossza, hanem a tartalma számít.

Mire Edward véget ért a levél olvasásával, mindenki dühös lett, és ideges. Nekem ekkor tűnt csak fel, hogy Edward minden szava igaz volt Brian-nel kapcsolatban, az a fiú, tényleg nem volt épelméjű. Hiszen már a levélből kiderült számomra, hogy tényleg azt hiszi Becca hozzá, tartozik. Ekkor ránéztem nővéremre, de ő csak állt ott, mint egy kőszobor. Teljesen maga alatt volt. Mintha nem is lett volna, nem láttam azt a gyönyörű kék szemeit, amit ragyogtak. Most nem ezek a szemek néztek vissza rám, sokkal inkább egy halott szeme, amiben már nincsen élet.

Ez nem csak én vettem észre, hanem Rose is, aki egyből odament hozzá és átölelte. Tudtam, hogy sokkal inkább kedveli jobban Beccát, mint engem. Ez pedig nem egyszer a tudtomra is adta. Rose úgy gondolta, hogy Edward hibázott velem kapcsolatban és nővérem mellett lenne a helye. De legbelül azt is tudtam – és ebben Edward többször meg is erősített -, hogy már kezdi elfogadni a tényt, miszerint ő és Becca soha többé nem lesznek egy pár.

Ott álltam szerelmem mellett, de ő is inkább egy szoborra hasonlított, mintsem saját magára. Őt is mind mindenki letaglózott a levél. Nem tetszett neki a csere ötlete, de ő is tudta, hogy ez a legjobb megoldás lánya kiszabadítására, csak a rész nem volt senki szerint sem jó, hogy Beccát ezzel veszélybe sodorhatjuk. Edwrad pedig osztotta a véleményünket, csak nem mondta, de én tudtam, hogy így van.

Senki nem tette szóvá azt, ami a szívét bántja, csak az arcukra volt ráírva a gondolatunk, és ezt Edwradot még jobban zavarta, mert ő hallotta a gondolatokat, amik nem hagyták el az ajkukat. Most valahogy örültem, hogy az én gondolataimat nem hallja, de tudtam, hogy nem is akar most bennünk kutakodni. Meg volt a saját maga baja is. Még is próbálta nem elveszíteni a hitét, és erősnek látszani családja és a kedvemért. Pedig én tudtam, hogy ez az egész, hogy elrabolták a lányát neki, fáj talán a legjobban. Sejtettem, hogy saját magát hibáztatja mindez miatt.

De mindenki jól tudtam, hogy nem ő a hibás, és nem is hibáztatta érte senki. Edward erősnek akart látszani, mégse tudott minket becsapni. Jó éreztem, hogy maga alatt van, és nem sok hiányzik ahhoz, hogy most azonnal Brian után eredjen. Csak az, az egy gondolat tartja őt vissza, hogy ezzel Lea, az ő kis tündére veszélybe kerülne, és baja eshetne. Ezt pedig ő nem élné túl, ha Lea egy haja szála is meggörbülne. Imádta a lányát, mindent megadott neki, ami csak az a csöppség kért, mert Edward úgy tartotta, Lea az ő ajándéka, amit nem érdemelt volna, nem a sorstól, de megkapta, és vigyázni a kell rá, minden áron.

- Most mihez kezdjük? – törte meg a hosszú csendet Paul, akin látszott, hogy nem szívesen van egy vámpírokkal teli házban, és csak Jake és Lea miatt volt hajlandó eljönni. – Mert nem mehetek oda egyedül.

- Igen ez igaz – szállt bele a beszélgetésbe Emmett is. – az, túl veszélyes lenne, és nem hiszem, már bocs öcsém – nézett Edward. – hogy elbírnál vele.

- De hallottátok ti is mit írt – húzódott el nővérem Rosalie ölelő karjaitól. – Bántani fogja Leát, ha átvágjuk, és azt nem engedhettem…

- Egyet értek Beccával – szólalt meg Edward is. – Nem fogom kockáztatni a lányom életét. Tudjuk jól, hogy Brian milyen veszélyes is.

- De azzal, hogy egyedül mész oda, attól nem lesz kevésbé veszélyesebb – szólalt meg Jasper. Örültem is neki, hogy ő is beleszól a vitába, mert tudtam, hogy Edward rá, hallgatni fog vagy legalább megfontolja a döntését. Jasper volt a harcos a családba és tudtam, ha ő is Edward elleni döntés mellett van, akkor azt szerelmem meg fogja fontolni. – Nekünk is mennünk kell, mert Brian erősebb, mint te és nem csak, hogy csak erősebb, de az elméje se m ép. Így pedig még veszélyesebb, ezt te is tudod. Becca – most nővéremhez fordult. – Tudom, mit érzel és hidd mi sem akarjuk, hogy Leának baja essen. De gondold csak meg, mit mondunk majd neki, ha mind két szülőjét elveszíteni. Az, nagyon fájna neki, hiszen imád titeket.

- Igen – bólintott Becca. – Igazad van. De akkor is félek, hogy Brian bántani fogja, ha nem kap meg engem, és azt nem engedhettem. De tudom, hogy igazad van és ti is csak Lea érdekét, tartjátok a szemetek előtt, úgyhogy legyen, ahogy gondoljátok. De nem sodrom veszélybe a lányom, ezt is érts meg.

- Itt megőrült mindenki – csattant fel mellettem Edward, majd fel-alákezdett elmászkálni. – Lea élete a tét és ti itt csak morfondíroztok, hogy mi legyen. Odamegyek és megmentem, és egyedül megyek – Beccához fordult. – Tudod, hogy Lea a legfontosabb nekem a világon és azt is tudom, hogy neked is, de nem akarlak veszélybe sodorni, ezért ne is kényszerítelek.

- Tudom – válaszolt neki nővérem. – És ezért is megyek veled…

- Ez őrültség – szólalt meg Alice, most először. – Meg fogtok halni – mindenki furcsán nézett rá. – Nem láttam előre, de így lesz. Brian nem olyan őrült, mind azt ti gondoljátok, lehet, hogy valami köd van az elméje előtt, de az nem vakítja el teljesen. Bosszút esküdött ellenetek – megint csak furcsa nézést kapott. – Edward te elvetted tőle Becca, Becca, te meg elhagytad – ugyan úgy dühös rád, mint a bátyámra.

- Ezt honnan veszed? – kérdezte szerelmét Jasper. – Mert a logikás lenyűgöző, én se mondhattam volna jobban. De éreztem, hogy szeretni Beccát és nem akarja bántani őt.

- De már becsapott minket, nem egyszer – ellenkezett tovább Alice. – Még emberként sem tudtatok kiigazodni rajta, nem, hogy vámpírként. Mi van, ha ez is csak csapda, úgymint ez előzök.

- Igen, lányom igaz lehet – állt már Alice párjára a családfő is. – Van valami abban, amit mondasz. Lehet, hogy ez is csak csapda és tudjuk Brian nem kiszámítható veled, kell, hogy tartsuk.

- Nem ez… nem – ellenkezett szerelmem. – Nem értitek Lea élete, múlik ezen. Nem bírnám elviselni, ha ő… ha… - hiába próbálkozott nem bírta kimondta a szót. Talán még gondolatban sem tudta. Nem akarta elfogadni azt a lehetőséget, hogy Lea meghalhat. Egyszerűen nem volt hajlandó ezt a tényt is a számításokba venni. – Beccával megyünk – nézett a lányra, aki azóta, hogy kibújt Rose öleléséből, egyedül állt, néha-néha meginogva, de akkor Jake egyből utána kapott, és amit nővérem ismét egyensúlyban volt el is engedte, mert tudtam, hogy nem akar most senki segítségéből. – Ő legalább Lea érdekét nézi.

- Nem érted, te lökött – most Rosalie csattant fel elég keményen. Eddig is tudtam, hogy tud ilyen lenni, de így látva elég félelmetes volt a látványa. – Mi is ugyan úgy féltjük a lányodat attól az őrülttől, mint te. Csak mi józanul gondolkodunk. Nehezen, de igazat kell adnom Alice – aki erre mintha megköszönné bólintott.

Furcsa módon én is nagyon kezdtem egy véleményen lenni a többiekkel. Én nem ismertem úgy Briant, mint ők, de az a kevés időt, amit vele töltöttem, rávilágított, dolgokra. Tényleg csak a bosszú jár az eszében és semmi más és nem érdekli, hogy közben kiken is gázol át. Ezt pedig csak szerelmem és nővérem nem látja be.

Én őket is megértem, hiszen a lányukról van szó. De, hogy a saját életüket is veszélyeztessék az már tényleg abszurd. Igaza van ebben Alice-nek és persze a többieknek is. Csak egy a baj, hogy ezt nem nekünk kellene belátni, hanem nekik. Mert mi beszélhetünk nekik, de mind a ketten a saját fejünk után fognak menni, mert rettentően makacsok. Fogalmam sincsen, hogyan lehetne lebeszélni őket erről, de tudom, hogy meg kell próbálnom nekem is, mert lehet, hogy rám hallgatnának.

- Edwrad – szólítottam meg őt, de Becca szeme is rám szegeződött. – Igaza lehet a többieknek. Brian mindenre elszánt és nem akarom, hogy bajotok essen – ezt ár mindkettőjüknek mondtam.

- Bella – szólalt meg Edward, elég éles hangon. Így még soha sem beszélt velem. Olyan rideg volt és ijesztő, de ezt próbáltam annak betudni, hogy nagy ideges Lea hogyléte miatt. – Ebbe ne szólj bele, ezt nem értheted!

Ekkor már tényleg elpattant bennem valami. Még, hogy nem érthetem, én is ugyan úgy aggódok a lánya miatt, mint ő csak eddig próbáltam a támasza lenni és nem, kiakadni. De ez már nekem is sok volt. Próbálok vele türelmes és megértő lenni, erre csak az kapom, hogy nem értem meg őt.

- Hogy mit mondtál? – próbáltam magara egy kis nyugalmat erőltetni, és nem egyből letámadni őt. Nem akartam összeveszi vele, csak tudni szerettem volna, hogy azt, amit mondott komolyan gondolta-e.

- Azt, hogy ebbe ne szólt bele – mondta, ugyan olyan kemény hangon, mint előtte. De mégse a hanghordozása fáj, hanem az, amit mondott. Mindig tudtam, hogy kötődik a lányához és mindent meg tenne érte, de akkor is fáj, hogy közben eltaszít magától. – Ez nem tartozik rád, ez csak rám és a nővéredre tartozik.

- Edward – szólt rá Jasper. Ő érezte, mik is kavarognak bennem és tudtam, hogy a védelmem miatt áll most testvére ellen. – Ezt te sem gondolod komolyan. Megértem, hogy ideges vagy…

- Hogy megérted! – csattant fel szerelmem. Olyan dühös volt, hogy megijedtem tőle és el is húzódtam tőle, persze csak annyira, hogy azt ő ne vegye észre. – Te ezt nem értheted, neked nincs lányod. Leának nem szabadott volt bajba kerülnie. Ti ezt egyikőtök se érti – támadta, most a családját. – Hogy is érthetnétek, neked nincs gyereketek…

- De úgy szeretjük… - próbálta jobb belátásra bírni Alice testvérét, nem sok sikerrel.

- Edwrad – hallottam meg egy nagyon halk, de határozott hangot, amire mindenki Becca irányába fordult. – Ennek tényleg nincs értelme – majd az órájára nézett. – Nem sokára éjfél, nincs időnk vitatkozni. A lányukról van szó. Inkább ki kellene találni valamit.

- Igen – helyeselt Sam is, most először szólalt meg mióta itt vannak. Ő is, mint Paul csak Jacob kedvéért volt itt és nem többért. – Gondolom, van valami terve valakinek.

- Nekem lenne – szólalt meg Jake, mire mindenki felé fordult és kíváncsian bámultak rá. – Engedjünk, hogy egyedül menjenek – erre mindenkiből kitört valamiféle reakció, Edward és Becca hálásan néztek Jake, míg mi többiek csak elleneztünk az ötletét.

De Edwardot és Beccát már nem tudtunk lebeszélni a dologról. Mert már csak azt vettem észre, hogy se szerelmem, se nővérem, nincs a szobába és az eddig zárt ajtó, már nyitva van. Lejezve, hogy nem rég valaki távozott a helyiségből. Nem akartam elfogadni, hogy szerelemem veszélybe sodorja a saját, de még nővérem életét is. De még csak azt sem tudtam feldolgozni, hogy ebbe Jacob is belement, aki állítólag mindennél jobban szereti Beccát és még a saját életét is kockára, tenne érte. De ez valahogy most nem jött át teljes egészében.

- Ez most még is mire volt jó? – vontam kérdőre Jacobot. De ő még csak rám sem nézett ellépett mellőlem és a többiekhez fordult.

- Akkor menjük utánuk – mondta egyszerűen. De én még mindig nem értettem, ebből az egész ebből semmit, de ezzel nem csak én voltam így, hanem a többiek is, így Jake folytatta. – Jaj ne már, hogy nem értitek. Na jó elmondom. Edward és Becca is túl makacs és úgyse hagyták volna, hogy segítsük.

- Ebben van valami – ekkor Jasper átvette a szót, mert neki már minden világos volt. – Ha azt hiszik, hogy nem segítünk, attól mi még utánuk mehetünk. És ha baj van közbe is léphetünk.

- Ez nagyszerű – lelkesedett fel Emmett is. – De akkor még is mire várunk?

- Eddig arra, hogy leessen nektek – mondta Jake egy vigyorral az arcán. – Mi – mutatott még a falkán. – La Push felől közelítjük meg a vízesést, ti meg a területetekről.

- Akkor induljuk – mondta Sam, majd kisétált az ajtón, a többi farkas megkövette őt.

- Nekünk is indulni kell – mondta Jasper. – Lányok ki maradtok és vigyáztok Bellára – mondta elég határozottan majd ő is elindult kifelé, és a többiek követték is őt. Mi lányok meg csak néztünk magunk elé, vártunk vissza szerelmeinket és reméltünk nem esik bántódásuk.