2. fejezet

2. Fejezet (Bella szemszöge)


Az „árnyék” egyre csak közeledett. Nem tudtam, hogy mit is tegyek. Nyugodt maradjak vagy elfussak? Esme velem van, mi lesz, ha őt is bántja?
Az „árny” előlépett a sötétből. - Te jó ég! – kiáltottam fel magamban. – Ha ő itt van, a nő sem lehet messze. Értem jött, hogy elvigyen neki, Victoriának – megígérte, hogy megbosszul, és most…
Elmélkedésemből Laurent vad morgása ébresztett fel. Támadó állasba helyezkedett. Esme már azóta úgy állt ott, mióta meglátta őt. Oh Istenem, őt is bántani fogják! - Rémülten kapkodtam a tekintetemet hol Esme, hol Laurent között.

- Üdv néktek – szólalt meg Laurent. – szervusz Bella! – nekem külön köszönt, szavai az irántam érzett gyűlöletről tanúskodtak – hisz miattam halt meg James.

- Menj el! – szólt rá Esme idegesen. – Nincs itt keresni valód.

- Oh, de van, még pedig az, hogy elvigyem ezt a cafkát – rám mutatott – Victoriának. Nagyon mérges rád, cicus. – Ez csak nekem szánta…

- Nem engedem –förmedt rá fenyegetően Esme. – Akkor előbb velem kell elbánnod.


- Nekem úgy is jó – nevette el magát a férfi. – Nem is öllek meg, drága Esme, te is eljössz velünk. Mindkét Cullen egyszerre fizet meg James halála miatt. – Utolsó szavait alig érettem.

Sikítás tört fel a torkomból, amint mögém került. Megragadta a derekam, magához szorított. Olyan gyors volt, hogy Esme észre se vette. Csak a kiáltásomra lett figyelmes, de Laurent fogott egy tuskót és leütötte védelmezőm, ő pedig ájultan esett össze. Laurent őt is megragadta és velem együtt elindult a fák rengetege közé.

- Mit akarsz tőlünk? – kérdeztem.

Nevetett. - Én semmit, de Victoria… igaz Esme-től semmit…


Akkor őt engedd el! – szólaltam meg. Mi lesz most velünk? Meg fognak ölni, de nem is a haláltól félek, hanem Esme… erről nem tehet csak rossz helyen volt rossz időben, csak engem akart látni minek is jött utánam nem kellett volna. Nem őt nem bánthatják azt nem szabad, neki ki kell szabadulnia innen. Én pedig ebben segíteni is fogok. De én, ha meg halok legalább nem, szenvedek többet Edward miatt, nem élem újra és újra át azt hogy, elhagy, azt, hogy csak úgy ott hagy az erdőben… Nem fogok többet szenvedni. Gondolataiból Laurent válasza emelt ki.

- Nem, mert, mint már mondtam, így egyszerre két Cullenen állhatunk bosszút.

- De Carlisle-nak nincs köze James halálához!

- Óó, de van, ő is ott volt, nem? – pár pillanatig mintha gondolkodna, hogy elmondja-e, ami eszébe jutott. – Tudod, James egyik elve a „szemet szemért” volt, és Victoria is átvette ezt. Vagy mondhatjuk másképp...

- Társat társért – fejeztem be.

- Látom érted, de most már hallgass!


Esmére néztem, aki még mindig eszméleten volt. Aggódtam érte, hisz ha ő meghal az mekkora tragédia a családjának? Carlisle-nak mindenben társa, Edward és testvérei számára ő jelenti az anyát. Ha ő nem lenne, a Cullen család egyszerűen szétesne.
Viszont ha én halnék meg, az senkit se érintene. Igen, tudom, Charlie-t, Renée-t meg Philt talán igen, de ők is túl tennék magukat - előbb vagy utóbb - a halálomon.

Egyre jobban elnyomott az álom, míg teljes öntudatlanságba nem merültem.
Amikor felébredtem, egy sötét szobában találtam magam. A kezeim és a lábam össze volt kötve.
Az egyetlen fényforrás a beszűrődő fényből ítélve egy keskeny lyuk volt. A sarokban megpillantottam Esmét, aki még mindig nem tért magához. Odakúsztam hozzá, kicsit megpaskolva az arcát.

- Esme…Esme! – szólongattam. Lassan kinyitotta a szemét, és elképedve meredt rám homályos tekintettén keresztül.

- Bella?… Bella, mi történt? – nézett körbe.

- Mire emlékszel?

- Csak arra, hogy elindultam otthonról, aztán…

- Laurent… - suttogtam.

- Uram Isten! Bella, jól vagy? Meg is ölhettek volna, nem esett bajod?

- Nem, dehogyis, ne aggódj – próbáltam megnyugtatni.

- Mióta lehetünk itt?

- Nem tudom, talán… talán néhány órája vagy talán egy napja – fogalmam sem volt róla.

Csak egy valaki járt a fejemben: Victoria. Most ki ment meg, Bella? –kérdeztem magamtól. Most nincs itt Carlisle, nincs Alice, nincs Jasper, nincs… Edward. A névre összeszorult a szívem. Azt tudtam, hogy Esmét meg kell védenem, nem eshet baja. Főleg nem miattam.